Egy nappal később megszólalt a líbiai külügyminiszter, Gaouda Saleh, aki egyrészt tagadta ilyen táborok és lázadó tevékenység létezését, másrészt azzal vádolta meg Déby-t, hogy a csádi elnök csak saját politikai érdekei miatt puffogtat ilyen hamis vádakat.
Ez a kérdés azután vált igazán égetővé, hogy még március végén a a két éve fegyvert letevő csádi lázadók koalíciója, az Egyesült Ellenállási Erők (UFR) bejelentette, hogy valószínűleg ismét fegyvert ragadnak Déby ellen, mivel az elnök és kormánya az elmúlt két évben semmiféle előremozdulást nem tett, nem voltak tárgyalások és javaslatok sem. Déby-nek pedig van miért félnie, az elmúlt években kétszer is a franciák mentették meg attól, hogy a lázadók elfoglalják a fővárost és őt pedig elüldözzék. Az UFR még 2010-ben függesztette fel a harcot, azután, hogy Csád és Szudán megegyezett arról, hogy nem segítik egymás lázadó csoportjait, sőt mindent elkövetnek közös határszakaszuk biztonságosabbá tételének érdekében.
A koalíciót vezető Timane Erdimi március végén úgy nyilatkozott, hogy a lázadók belefáradtak már a várakozásba, abba, hogy nem is keresik velük a kapcsolatfelvétel lehetőségét, pedig anno ők gondolkodás nélkül letették a fegyvert a tárgyalások ígérete miatt. Erdimi szerint jelenleg úgy 3000 embere és 150 járműve lehet a lázadók koalíciójának, amelyek főként a szudáni határváros, Tissi környékén tartózkodnak jelenleg és állítólag már nagyon éhesek a harcra, Déby uralmának megdöntésére. Ha pedig a hír valóságtartalmát próbáljuk kideríteni, akkor vegyünk figyelembe egy-két igen fontos pontot:
– Eddig sem volt szüksége a lázadóknak a bujkálásra, mit keresnének ezer kilométerre a csádi határtól? Plusz alapvetően Csád északkeleti, hatalmas kietlen területei sem rossz rejtekhelyek a líbiai sivataggal összehasonlítva.
– Erdimi állításait sincs okunk kétségbe vonni a lázadók jelenlegi gyülekezési helyére vonatkozóan.
– Líbia lehet, hogy jelenleg a senki földje, de mely forrásokra alapozva állítja tényeit Déby?
– Az UFR nyolc csádi lázadó csoport laza szövetsége, ha vannak is lázadók Líbiában, a fenyegetést bőven nem egy táborra való fegyveres jelenti.
– Líbia és Csád viszonya sosem volt felhőtlen, ami tényleg mutathat egy esetleges politikai alapú vádaskodásra, másrészt viszont a líbiai forradalom után a múltbeli sérelmek mintegy tovatűntek.