Hősünk, 1841. január 28-án született (John Rowlands néven) Denbigh-ben, John Rowlands és Elizabeth Parry törvénytelen gyermekeként. H. M. Stanley mindig is azt alította, hogy sanyarú gyermekkora volt. Szülei nem törődtek vele, ezért egy rövid ideig nevelőszülőkhöz került, akik később beadták őt St. Asaph-i dologházba, ahonnan elmondásai szerint 15 éves korában megszökött, miután folyamatosan bántalmazták őt. Későbbi kutatások viszont megcáfolták Stanley állításait gyermekkoráról és kiderült, hogy tisztessége oktatásban részesült a St. Asaph-i intézetben és korántsem volt olyan nehéz gyermekkora, mint ahogy azt mindig is állította.
Az ifjú 18 évesen vándorolt ki Amerikába, hogy szerencsét próbáljon. 1859-ben szállt partra New Orleansban, ahol megismerkedett és összebarátkozott egy helyi jómódú kereskedővel, Henry Hope Stanleyvel, akinek később felvette a nevét, így lett John Rowlandsból végül Henry Morton Stanley. 1861-ben, amikor kitört a polgárháború katonának állt és mindkét oldalon harcolt, majd kereskedelmi és hadihajókon szolgált tengerészként. Később haditudósítóként dolgozott. 1867-ben Stanley felajánlotta szolgálatait a New York Herald napilapnak, amelynek különtudósítója lett. Első küldetése Etiópiába vezetett, ahol a britek 1868-ban büntető expedíciót indítottak II.Teodrosz etióp császár ellen. II. Teodrosz rablóvezérből lett császár, aki egész életét annak szentelte, hogy Etiópiát egyesítse és megerősítse. A császár minden vágya az volt, hogy az európai nagyhatalmak bevonásával létrehozzon egy Egyiptom-ellenes szövetséget, de nem járt sikerrel. Ezért mérgében fogságba ejtette az udvarában tartózkodó összes brit alattvalót. A londoni kormány a történtek után úgy döntött, hogy megleckézteti az etióp császárt. Stanley a konfliktus kezdetétől a hadszíntéren tartózkodott, ahonnan folyamatosan tudósított a brit erők előre nyomulásáról. Elsőként adott hírt Madgala ostromáról és bevételéről, illetve II. Teodrosz öngyilkosságáról. 1869-ben a Közel-Keletre helyezték át és itt hallott először az eltűnt David Livingstone felfedezőről, aki 1866-ban indult útnak, hogy megtalálja a Nílus-folyó forrását.
1871-ben a New York Herald tulajdonosa James Gordon Bennet azt a megbízatást adta H. M. Stanleynek, hogy utazzon vissza Afrikába és találja meg a híres felfedezőt, akinek az eltűnése az egész világot izgalomban tartotta. Az expedíció költségeit Bennet állta, aki Stanley visszaemlékezései szerint azt mondta: „Vegyél ezret (font sterlinget) most, és ha elment, vegyél még ezret, és ha azt elköltötted, még ezret, és ha végeztél vele, még ezret, és így tovább: Csak találd meg Livingstone-t!” A történészek szerint azért esett a választás Stanleyre, mert támogatta és sürgette a gyarmati uralom bevezetését, a kereszténység terjesztését és a kereskedelmi hálózatok kiépítését az afrikai kontinens szívében, ahol Livingstone eltűnt. Stanley Zanzibárról indult útnak és 1871 november 17-én a Tanganyika-tó közelében rátalált a betegeskedő Livingstone-ra, akit ezzel a híressé vált kérdéssel köszöntött: „Ugyebár Doktor Livingstone-hoz van szerencsém?”. Mivel több száz kilométeres körzetben nyilvánvaló volt, hogy Livingstone volt az egyetlen fehér ember, ezért Stanley üdvözlése némileg pimasz kérdés volt az adott helyzetben. Elképzelhető, hogy ezt a mondatot csak kitalálták, mivel Stanley megsemmisítette azokat a lapokat a naplójában, amelyeken találkozásuk részleteiről számolt be. 1872 augusztus 10-én azonban a New York Herald megjelent cikkében ezeket a szavakat említik.
Stanley megpróbálta rábeszélni Livingstone-t, hogy forduljon vissza és hagyjon fel az expedícióval, de hiába. Kettejük között jó kapcsolat alakult ki és Stanley egy ideig csatlakozott Livingstone felfedezőútjához és megállapították, hogy a Tanganyika-tó és a Nílus között nincs kapcsolat. Stanley útja végül pár hónap után elvált Livingstone-étól és a Kongó-folyón lehajózva az atlanti partvidéken kötött ki. Ezzel ő lett a második európai, aki Livingstone után átszelte az afrikai kontinenst. David Livingstone végül 1873 május 1-jén halt meg Zambiában, a Bangweulu-tóhoz közeli mocsaras vidéken. Halálának oka malária volt. Testét és naplóját hűséges szolgái cipelték több ezer kilométeren át. Holttestét végül a Westminster apátságban helyezték örök nyugalomra.
„Ugyebár Doktor Livingstone-hoz van szerencsém?”
Stanley miután hazatért, könyvet írt Livingstone megtalálásáról, ami hatalmas siker lett. A New York Herald és a brit Daily Telegraph napilapok ezt követően egy újabb felfedező utat finanszíroztak Stanley számára, aki 1874-ben egy 350 fős expedíciós csoporttal ismét útra kelt Afrikába, hogy feltérképezzék a Viktória-tavat és környékét. Stanley-ék egy darabokra szedett egyárbocos hajót is magukkal vittek, amit a Viktória-tónál szereltek össze és ezzel hajózták körbe a Viktória– és a Tanganyika-tavat. Az expedíció során Stanley megállapította, hogy a két tónak semmilyen kapcsolata nincs a Kongó-folyóval. A felfedező útjukat ezután a szárazföldön folytatták tovább. 1876 októberében érték el a Kongót, amelyen lehajózva, majd a szárazföldön át jutottak el Atlanti-óceán partjához. Stanley gyakorlatilag végig követte a Kongó folyó útját, egészen a torkolatig és ezzel tisztázta Afrika utolsó nagy rejtélyét.
1878-ban Stanley II.Lipót belga király alkalmazásába állt, miután nem tudta meggyőzni a brit kormányt, hogy gyarmatosítsa a Kongó-folyó menti területeket. II.Lipót király viszont mindenáron gyarmatokat akart szerezni és kapóra jött neki Stanley, akit azzal bízta meg, hogy építsen ki belga bázisokat és kössön védnöki szerződéseket Kongóban. Stanley egy 2,3 millió négyezetkilométeres területet gyarmatosított a belga király számára. Ezzel gyakorlatilag megteremtette a későbbi Kongó Szabad Állam alapjait, amely II.Lipót király magánbirtoka lett, és amit 1885-re minden nagyhatalom elismert.
Stanley utolsó nagy afrikai kalandja 1886-ban volt, amikor expedíciót indított a dél-szudáni Equatoria tartományba, hogy megmentse Mehmet Emin Pasát a mahdi felkelőktől. Útja során felfedezte a Rwewnzori-hegységet és az Edward-tavat. Emin Pasát 1888-ban találta meg. A pasa és Stanley között komoly nézeteltérések alakultak ki. Egyévnyi tétlenkedés és vita után végül sikerült meggyőzni a pasát, hogy hagyja el Equatoriát. 1890-ben érték el az Indiai-óceán partján fekvő Bagamoyót. Stanley expedíciós útja viszont koránt sem volt sikeres, hiszen több száz ember halálával járt. Stanley tekintélye is megrendült, miután több olyan beszámoló is nyilvánosságra került, amelyek leleplezték hazugságait az expedícióról. Ráadásul olyan bizonyítékok is napvilágot láttak, miszerint útjai során kegyetlenül és brutálisan bánt rabszolgáival. Hírneve ezek után gyorsan megkopott és hamar feledésbe merült. Stanley ezek után visszavonult a nyilvánosságtól és csendes életet élt. Angliában telepedett le, megházasodott és egy gyermeket is örökbe fogadott. 1899-ben lovaggá ütötték. 1904 május 10-én halt meg Londonban 63 évesen. H. M. Stanley sokak szemében egy rendkívül ellentmondásos személy volt, ugyanakkor tagadhatatlan, hogy tehetségével, kitartásával és kalandvágyával jelentősen hozzájárult Afrika felfedezéséhez, illetve rejtélyeinek megfejtéséhez.
Emin pasa és Stanley találkozása (véset Stanley könyvéből, A legsötétebb Afrikából)
Források
J.D. Fage William Tordoff – Afrika Történtet (2004) Osiris kiadó
Encyclopedia Britanica – http://www.britannica.com/topic/563226/bibliography
Wikipédia – http://hu.wikipedia.org/wiki/Henry_Morton_Stanley
http://hu.wikipedia.org/wiki/Emin_pasa
http://hu.wikipedia.org/wiki/David_Livingstone
A híres Afrika-kutató, Henry Morton Stanley 170 éve született http://hvg.hu/tudomany/20110128_henry_morton_stanley_afrika
BBC: http://www.bbc.co.uk/history/historic_figures/stanley_sir_henry_morton.shtml