Szudán permanens gazdasági válságban van azóta, hogy Dél-Szudán független lett, hiszen az olajmezők zöme immár nincs a khartumi kormány ellenőrzése alatt. A fő bevételi forrás immár az a tranzitdíj, melyet az olajvezetékek után fizetnek. Csakhogy Szudán kormánya 1,4 milliárd dollárra számított, de e helyett csak 857 millió dollár jött be. Vagyis nagy lyuk tátong az ország költségvetésében.
Ebben a nem épp reménytkeltő helyzetben hozta meg a döntését a nemzeti bank: nincs lakáshitel és a bankok nem adhatnak kölcsönöket autóvásárlóknak sem! De ki vesz akkor autót? Ki épít házat, ha nem kap hitelt? Miből élnek a bankok, ha a két leginkább jövedelmező lehetőséget elveszik tőlük? Nyilván olyan helyeken próbálkoznak pénzszerzéssel, ahol eddig nem, de ez kockázatos: bedöntheti az egész bankrendszert, amely amúgysem áll valami szolid alapokon Szudánban.
Eközben az infláció mértéke meghaladja a 40%-ot egy olyan országban ahol a lakosság többsége a szegénységi küszöb alatt vegetál! Mindez nem sok jót ígér Al Basir rendszerének, amely 25 éve irányítja vaskézzel Szudánt. Az államfő nemigen mehet külföldre, mert a hágai bírálat háborús bűnök miatt üldözi. Hatalmát az olajra és az iszlám fanatizmusra alapozta. Kezdetben itt ügyködött Oszama bin Laden is. Az olaj most eltűnt, külső szponzorok sincsenek. Ha a bankok megtagadják a lakás és autóvásárlási hiteleket, akkor a lakosság elégedetlensége csak növekedhet. Szudán eközben teljesen elszigetelődött: az amerikai nagykövetségre menekült az a keresztény nő, akit a hite miatt halálra ítéltek. Külső támogatásban tehát aligha bízhat Szudán, amely immár a gazdasági válság küszöbére jutott…