Budapest-Bamako rally: „Ez az igazi, Afrikát így láthatod!”

A gépkocsik palettája is rendkívül széles volt, a Trabanttól a terepjáró limuzinig sokféle gépjárművet hoztak a résztvevők.  

A versenyzőkkel beszélgetve eltérő történeteket hallottam: egy magyar úr a lányával indult az útra, nem az első alkalommal. A kocsiban franciaágy volt, itt tervezték az alvást. A túrakategóriában indultak, a kalandért vágtak bele újra. „A ráérősebb túrakategória lehetővé teszi, hogy többet lássunk az országból, meg tudunk állni, tevehúst, finom birkafejeket enni, elmerülni a kulináris élvezetekben. Más útvonalon is megyünk, mint a versenyzők, akik árkon-bokron át, a legrövidebb úton száguldanak. A túrázók a járható utakon mennek, de egyes területeken elaknásították a környéket, ott nagyon óvatosan, csak a kijelölt úton szabad közlekedni. A helyiekkel a kommunikációt kézzel-lábbal és sok mosollyal oldjuk meg. A mosoly nemzetközi, mindenhol ismerik és szeretik.”

Egy verseny-kategóriába nevezett páros elmesélte, hogy csak aznap ismerték meg egymást: egyikőjük Ausztriában 30 éve élő magyar, útitársa Kaliforniából érkezett a nagy kalandra. Az amerikai utasnak ez az első Budapest-Bamako rallyja: „Jó és ijesztő történeteket is hallottam korábban, abban biztos vagyok, hogy senki nem tudja, mi történhet.” Szintén verseny kategóriában, szintén először indult két finn férfi. Mivel a kommunikáció nagy része magyarul folyt, a felkészültségüket hiányosnak érezték, a navigációt a következő versenyre tökéletesíteni akarják.

Egy magyar csapat szintén túra kategóriába jelentkezett. Egyikőjük már ötödszörre járja meg a rallyt, korábban háromszor versenyzett, de most úgy érezte, jó lenne időnként szétnézni ezekben az országokban. „Először 2009-ben indultam, amikor a barátom rábeszélt, hogy menjünk. Azonnal megfertőzött az Afrika-vírus: akik egyszer Afrikában jártak, vagy soha többé nem mennek, vagy mindig visszavágynak. Mindketten jártunk már Afrikában máshogyan is, de A Budapest-Bamako rally az igazi. Afrikát így láthatod. Nem ott mész, ahova elviszik a turistát: itt tessék mosolyogni. Szervezett utakon nem nagyon tudsz eltérni a kijelölt útvonaltól. Mire számítok? Melegre. Három órája itt állok, és már nagyon fázom. Nagyon nem lehet tervezni, kiszámíthatatlan minden. Majd történik valahogy. Helyszínen kell mindig megoldani. Komoly bajba szerencsére soha nem kerültünk. Vagyis egyszer, akkor az ajkai kórházban kezdtünk, a barátom vesekövével volt gond. Kapott injekciót, gyógyszert, aztán mentünk tovább. Egész éjjel autóztunk, reggelre beértünk és indultunk tovább.

Mindig a helyiekkel érintkezünk, náluk eszünk, alszunk. Nem is mi kérjük a szállást, hanem ők jönnek oda hozzánk. Nagyon vendégszerető népek élnek egész úton mindenfelé. A kommunikációt kézzel-lábbal oldjuk meg, tökéletesen nem beszélünk franciául, szerencsére a helyiek zöme sem, még a volt francia gyarmatokon sem. Valahogy előbb utóbb megérteted magad. Meg akarják érteni, mit mondasz.”