A kitörést két dolog alapozta meg a jelentés szerint. Az egyik az, hogy a nemzetgazdasági lehetőségeket, az azokban rejlő potenciálokat az egyes államok jól tudták regionális szinten is egyesíteni. Vagyis a siker egyik kulcsa az összefogás. A másik pedig az, hogy sok afrikai ország viharos gyorsasággal hozta rendbe az államháztartását. A jelentés megjegyzi, hogy a reformok számszerűsíthető eredményeket hoztak több afrikai államban.
Amikor az okos politikai aranyat ér
A Világbank jelentése szerint, míg a nyolcvanas évektől folyamatosan csökkent a kontinensen a termelékenység, addig az elmúlt évtizedben évenként 2,7 százalékos növekedést könyvelhetett el a földrész egésze. Ez annak a következménye, hogy az afrikai országok is lassan megtanulják, hogy a költségvetési hiányt kezelhető állapotban érdemes tartani. Az állami vállalatok tulajdonosai közé érdemes tőkeerős befektetőket beengedni. És ami talán a legfontosabb tanulság:és a háború csak viszi a pénzt és növeli a szegénységet. Összességében ezek a fejlemények vezetnek odáig, hogy a nemzetközi cégek a 2000-es 9 milliárd dolláros szintről indulva 2008-ban már 62 milliárd dollárt fektettek be Afrikában, állapítja meg a Világbank. A befektetői világranglistán jegyzett 20.helyével Mauritius foglalja el a legjobb pozíciót már évek óta. Az Észak-Afrikai országok közül Tunézia három helyet javítva az 55-ik helyre jött fel. A legnagyobb fejlődést Ruanda érte el, 12 helyet ugrott előre.