Ez jöhet Párizs után

Hogy lássuk a jövőt, előbb látni, értékelni kellene a jelent.Tehát:

Miért Párizs?

Bár a világot a párizsi támadások híre járta be, az döbbentette meg,  és most ezért cserélgeti mindenki a profilképét, valójában a párizsi akció nem egy magában álló egyedi jelenség, és éppen ezért az okokat nem Franciaországban  kell keresni. Minden olyan magyarázat, amelyik   elsősorban a franciaországi jelenségeket ( a muszlimok ottani léthelyzete  , bevándorlás stb), vagy éppen a francia társadalom ilyen-olyan voltát teszi felelőssé a merényletért óhatatlanul hibázik, mert nem veszi figyelembe  a  nagyobb kontextust. (és itt most nem a bevándorlási válságról beszélünk, mert annak szintén csak közvetett köze van a merénylethez.)  Az akció kimunkáltsága azt mutatja, hogy egészen más, mint a Charlie Hebdo  elleni akció volt. Az egy helyi spontán “franchise” támadás, amit bárhol, bármikor egy-egy radikális/ő rült elkövethet. A mostani akció viszont terrorszakértők szerint arra utal, hogy erről a központban döntöttek, onnan szervezték-finanszírozták.  (Több koordinált csapat, több kocsi, sok fegyver, megfelelő felderítés, időzítés…). Egyetlen embernek, a stadion biztonsági őrének köszönhetjük, hogy nem lett ennél sokkal nagyobb baj – ő szúrta ki a bombát az egyik merénylőn, és nem engedte be őket a stadionba. De – mindettől függetlenül   – a párizsi merénylet egy akciósorozat része. Két nappal előtte Bejrútban, előző nap Bagdadban robbantottak, csak éppen ezek nem érték el a világsajtó ingerküszöbét, pedig  ezek is komoly összehangolt robbantások voltak, és alig két hete volt az orosz gép elleni merénylet, nem sokkal azelőtt pedig az ankarai robbnantás. Mi a közös Libanonban, Irakban, Oroszországban és Franciaországban? Ezek azok az államok, amelyek jelenleg (az USA mellett) a legfőbb ellenfelei  az Iszlám Államnak, a legkomolyabb katonai veszteségeket mérik rájuk. Az Iszlám Állam (és most tényleg a rakkai agytrösztre gondolunk, nem a helyi franchise-okra)  új  frontot  nyitott, legfőbb ellenfeleit, akik a harctéren  szorongatják a hátországban támadja meg.

Mi volt a merénylet célja?

Ez a harcmodor nem ismeretlen. A terrorszervezetek rendszeresen alkalmazzák, és valljuk  meg, nem kis sikerrel. A cél, hogy a lakoisságot az ilyen csapásokkal a külföldi fegyvveres beavatkozás ellen hangolják. Hogy “megmutassák, hogy vissza tudnak vágni”.   legalább egyszer már egyértelműen bevált   ez a taktika – 2004 március 11-én a madridi merénylet után Spanyolország visszavonta csapatait Irakból.

Nyilván mindegyiknek van emellett “járulékos nyeresége” is a rakkai vezetés számára – az egyiptomi turizmus tönkretételétől  (ami tovább destabilizálja az országot)  a törökországi etnikai ellentétek felszításáig, ami pedig  azt eredményezi, hogy a jelenlegi legveszélyesebb ellenfélnek, a kurdoknak kétfrontos harcot kell vívniuk.

Párizs esetében nyilván jól jönne az Iszlám Államnak, ha látványosan romlana a franciaországi  (és európai) muszlimok helyzete is, ha nőne a muszlimellenes  akciók száma. Ezzel egy részről  csökkenne az elvándorlás az IÁ által  ellenőrzött területről  (hogy ez problémát okoz nekik azt az elmúlt hónapokban többször láthattuk), másrészt igazolva látnák a harcukat a “keresztesek” ellen.  Valószínűleg éppen ezért vettek részt Szíriából küldött (vagy legalább is szír útlevéllel rendelkező, és azt demonstratíve maguknál tartó) merénylők is – ha Európában  lezárják az utat a menekültek elől, az az IÁ-nak jó, ha feszültség lesz, és ez bekerül az arab sajtóba, az is.  Nyilván fontos  lehet egy ilyen látványos akció a  harcosok és szponzorok toborzásánál is – különösen, hogy az utóbbi időben inkább arról voltak hírek, hogy az IÁ európai harcosai megpróbálnak dezertálni.

Miért pont most?

Mert az utóbbi hetekben-hónapokban látványosan fordult a hadihelyzet.  Nyáron még az IÁ egyértelműen offenzívában volt. De Palmüra megszerzése volt az utolsó komoly fegyvertényük.  Azóta , ha az összeomlás nem is jött el, de defenzívában vannak. Az Iszlám Állam által birtokolt legnagyobb terület 25%-át már elvesztették. A legérzékenyebb veszteség az éppen a párizsi merénylet előtti napon a kurdok által elfoglalt Szindzsár. Moszul vagy Rakka  eleste a mai körülmények közt még nincs terítéken, de a “kalifátus” helyzete egyre nehezebb. Az orosz beavatkozásra válaszul Amerika is aktívabb lett, jobban segíti a kurdokat (és a velük szövetséges rabokat). Megjelentek az iráni szárazföldi egységek nagyobb számban.

Bár a jövőről mindig csak modális kijelentéseket lehet tenni, de nézzük mi lehet ezután:

1. Nő a valószínűsége egy nyugati szárazföldi akciónak

A francia  közvélemény  most nyilván belemenne egy akármilyen katonai bosszúhadjáratba, ami a francia politikai osztálynak is jót tenne, különösen, ha rövid távon sikeres lenne. (2011-ben  a líbiai akció is annak látszott.) Ha elég gyorsan történik, akkor a többi európai szövetségest is meg lehet nyerni az ügynek. A helyzet persze kényes, mert Obama nagyon nem akar semmit tenni, csak mindig az utolsó utáni pillanatban  szánja el magát, és akkor is alig, viszont más részről figyelni kell az oroszokra is. De ha valamikor, hát most van esélye, hogy Európa aktivizálja magát.

2.  Ezzel együtt nő a tárgyalásos rendezés valószínűsége Szíriában

Tárgyalásos rendezés akkor van, ha akarják, mert minden problémát meg lehet oldani tárgyalásos úton, kivéve azt, amelyiket nem akarnak megoldani.  Eddig Amerikát nem érdekelte a szír háború, Európa nem akart belekeveredni, a térségbeli középhatalmak  csak a saját nótájukat fújták a résztvevők pedig a Közel-Kelet hagyományaihoz híven kompromisszumképtelenek voltak. A külső hatalmak most beijedtek, és sürgetőnek kezik érezni a dolgot. Ha eléggé beijedtek, és elég sürgetőnek érzik a dolgot, akkor -talán – képesek helyi szövetségeseiket a kompromisszum irányába terelni. A felkelőkkel kapcsolatban ez annyit jelent, hogy most először talán reális alternatíva lesz, hogy egy zsrvezet vagy hajlandó beülni a tárgyalásokra, majd az “átmeneti kormányba” Aszadék mellé, vagy ellenség lesz és szétlövik.

3 A migránsoknak lesz a legrosszabb

Rövid távon. mert most csak rossz és még rosszabb közül választhatnak. Európában nőni fog velük szemben a bizalmatlanság, az ajtók hamarosan záródnak, ha lesz is áttelepítési terv,  a bejutást nehezíteni fogják, és az addigi időt egy nem túl barátságos törökországi hotspotban kell majd letölteni. Akik bejutottak, azokat attól függetlenül, hogy kik-mik valójában nettó terroristának nézik. Szíriában, Irakban pedig minden valószínűség szerint eszkalálódik a háború. Középtávon persze – ha  legyőzik az Iszlám Államot – jobb lesz nekik is, mert biztosan irdatlan összegeket fognak beleölni  az újjáépítésbe (Szíria minden harmadik lakóépülete semmisült meg eddig, Északon több, mint a felük), csak addig bírják ki kacagás nélkül.

Náluk is rosszabb lesz azoknak, akiknek nincs hova “hazamenni”, a francia, brit muszlimoknak, Németországban született némettörököknek.  Európa, minden valószínűség szerint, az Iszlám Állam kottájából fog játszani, és nőni fog az iszlámellenesség. Ami pedig sértettséghez és radikalizálódáshoz vezet, vagyis bezárulhat a kör.

6   Az európai iszlámra hatalmas nyomás fog nehezedni

Eddig csak figyelték a “raidkalizálódó” fiatalokat, most valószínűleg keményebben lépnek fel velük szemben.  Az európai közvélemény ki fogja követelni, hogy a szalafistákat toloncolják ki, a radikális imaházakat zárassák be, hogy erősebben cenzúrázzák az európai muszlim kiadványokat, akár az internetet. Talán ez az a terület, ahol a legradikálisabb változások lehetnek –  több felhatalmazást fognak  kapni a titkosszolgálatok, és a rendőrség. Az európai muszlimokra sokkal nagyobb nyomás fog  nehezedni, hogy látványosan asszimilálódjanak. Az internet szabadságát zászlajukra tűző, adatvédő stb mozgalmak biztosan nagyon fognak háborogni, de – egy ideig – ezzel kevéssé fogják meghatni a közvéleményt.

5 Az Iszlám Államot le fogjuk győzni, de a terror velünk marad évekig

A forradalmi ideológikus terroron alapuló államoknak kétféle sorsuk lehet. Az egyik, hogy  feladják a forradalom exportjának elvét, és – kicsit furán, ellenségesen, különc módon – beilleszkednek a nemzetközi közösségbe.  Forradalmi terjeszkedési igényüket pedig – ha tudják – klasszikus hatalmi politikává konvertálják. EZ történt a Szovjetunióval, az Iráni Iszlám Köztársasággal, a népi Kínával. Ha erre nem hajlandók, saját külső és belső agresszivitásuk olyan szintet ér el, hogy az óhatatlanul előbb-utóbb a megsemmisülésüket hozza maga után. Így járt Hitler, Pol Pot és a tálibok afganisztáni emirátusa. Már látható, hogy előbb-utóbb ez lesz az Iszlám Állam sorsa is. Lehetett volna ennek más útja is – lehetett volna belőlük egy kellemetlen, a térségben mindenkivel rosszban levő, de alapvetően elfogadott “nemzetállama” a szíriai-iraki szunnita araboknak. Hiszen belső propagandájukat alapvetően erre az identitásra építették. De nem lett. Helyi, és nemzetközi terrorszervezetként viszont bőven az után is jelen lehetnek, hogy a harctéren elbuknak. De nem örökké. ha megszűnik az erős hátország, a terrorcsoportok is nehezebben követnek majd el komoly akciókat. A nyugatnak pedig elképesztő erőforrásai vannak arra, hogy felszámolja az utóvédharcokat. Gondoljuk csak végig, hol van ma Vörös Brigádok, a RAF, az ETA,, az IRA, a Fekete Szeptember… no kb ott lesz az Iszlám Állam is öt-tíz év múlva.

6 A sokk elmúlik, Párizs ugyanolyan marad

Európában néhány évente vannak nagy merényletek. De ha sűrűbben lennének, még az sem változtatna jelentősen a helyzeten. Egyi deig több lesz a rendőr, és minden szórakozóhelyen lesz csengős kapu. Aztán meg majd nem.  A harmadik évfordulót már csak egy rövid hírben  hozzák majd a lapok.