Grúzia szépségei

Kora délután már felülről csodáltam meg a hegyeket, a barátságos árú (bár mivel a jegy árát csak átutalni lehet, ezért kicsit macerásan elintézhető) 18 személyes propelleres repülőről, amely egy óra alatt ért Tbiliszibe.

A két nap a Szvanéti régióban igazán kellemesen telt. Tavaly Kazbegiben jártam, ez Grúzia másik nevezetessége. Már akkor elhatároztam, hogy hamarosan visszatérek ebbe a gyönyörű országba, és megnézem Mesztiát és környékét. Kutaisziből párórás, szép és viszonylag kényelmes minibuszúttal értem el a térség központját, Mesztiát. Szállást egy kis panzióban előre foglaltam, bár erre nem lett volna szükség, főleg szezonon kívül. Ahogy mesélik, nyáron tele van a város helyi és külföldi turistákkal, de szerencsére este most is ki voltak világítva a jellegzetes tornyok. A 9.-13. században épült kő őrtornyokból körülbelül száz van a városban és környékén.

Az állatokat szabadon tartják, és este maguktól mennek vissza szállásukra, ezért nappal a legelésző tehenek, napnyugtakor meg a hazavonuló marhák látványa teszi nagyon hangulatossá a városban tett sétákat.

Mesztiában pár éve nyílt meg a Szvaneti múzeum. Kivülről talán nem olyan látványos – bár a tetejéről belátható az egész térség, ami felejthetetlen látvány.

A kiállítás pazar. A régi pénzektől és fegyverektől kezdve az ékszerekig és ikonokig mindent bemutatnak a nagyon szép vitrinekben, termekben.

A városkában természetesen sok étterem és kávézó várja az utazókat. A kedvencem a grúz bableves, a lobio. Egyszerűen kihagyhatatlan.