1889. október 2-án Washingtonban nyílt meg az első pánamerikai kongresszus.
Ez a kongresszus többek között azzal a Simon Bolivar óta sokszor megpendített tervvel foglalkozott, hogy egész Amerika számára közös pénzt és közös súlymértéket teremtsen. Benjamin Harrison amerikai elnök kezdeményezte, James Gillespie Blaine külügyminiszter (aki amúgy a Republikánus Párt egyik alapítója) tető alá hozta, ám minden igyekeztük ellenére a nagy reklámmal és reményekkel meghirdetett tanácskozások az egyes államok aggodalma és féltékenysége következtében kevés eredményt hoztak.
Csakis az ezüst-pénz veretésére nézve történt megállapodás, de Guatemala, Uruguay és Paraguay még abba sem egyeztek bele, San-Domingo pedig egyáltalában nem vett részt a kongresszusban. Egy másik vitás kérdésben, a Bering-tenger kérdésében a kormány nem tudott Angliával egyezségre jutni. Arról volt szó, vajon joga van-e az angol halászoknak a Bering-tengeren űzött rabló-halászatot folytatni és ezzel kapcsolatban az ottani fókákat irtani, avagy sem. Az amerikai kormány magáévá tette a Pribylov-szigetek angol halászok által megkárosított birtokosainak érdekeit, és azt is vitatta, hogy a Bering-tenger mare clausum, azaz másoktól elzárt vízterület.
A republikánus párt az Alien Land Act-ot módosította továbbá, nehogy európai, nevezetesen angol társulatok, melyeknek tagjai nem amerikai polgárok, ezentúl is latifundiumokat szerezhessenek. Az európai proletáriátus egyre növekvő bevándorlásának megakadályozására is hozott a kongresszus törvényeket, továbbá megszavaztak egy új csődtörvényt. Az új választási törvényjavaslat, mellyel azt akarták elérni, hogy a déli államokból csak republikánus kerülhessen a kongresszusba, a szenátusban ugyan megbukott, a Sherman szenátor által indítványozott ezüst-törvényjavaslat ellenben törvényerőre emelkedett. Ezt a javaslatot az uralkodó párt a befolyásos kaliforniai s nevadai ezüstkirályok kedvéért hozta, kik az utolsó választáskor a republikánusok választási költségeit fizették. A Sherman-bill értelmében észak pénzügyminisztere köteles a rendes piaci áron havonként 41/2 millió uncia (158 823 kilogramm) ezüstöt vásárolni.
Még fontosabb a Mac-Kinley törvényjavaslat, a védvámpolitika legpregnánsabb s legfontosabb gyümölcse, mely számos, a külföldről, elsősorban Európából bevitt nyersterményre és árucikkre olyan nagy vámot szabott, hogy ennek következtében több európai iparág komoly károkat szenvedett.