Papír, toll, boríték nélkül a szovjet elítéltek a legelképesztőbb módszerekkel váltottak üzenetet. A ritka luxusnak számító kartondoboz és újságpapír híján halszálkával hímezték ki a rongydarabokat, vagy kivésték a fakérget. Az így rögzített levelet aztán a ruha ráncaiba, vagy a gomblyukba rejtve továbbították. Máskor meg reménykedve várták, hátha valaki megtalálja a vonatból kidobott irományt, és elküldi a megadott címre.
Ilyen körülmények között gyakorlatilag széleskörű társadalmi kérdéssé vált a lágerlevelezés a Szovjetunióban. Nemcsak családtagjaikkal leveleztek a rabok. A sztálini idők után a lágerekből érkező beszámolók a közeli barátokhoz is szóltak. A legkülönlegesebb jelenség viszont, hogy sokszor idegenek ismeretlenül küldözgettek reménykeltő sorokat a börtönökbe.
A ma már történelmi dokumentumokat a kiszabadultak menekítették át az utókornak. Nem számolva a félelemmel, újabb éveket kockáztattak, hiszen nagy volt a lebukás veszélye az árgus szemekkel figyelő hatóságok előtt. A titokban, remegve körmölt fecnikből most a Memorial rendezett tárlatot Moszkvában.
Az emberi jogi és humanitárius ügyekkel foglalkozó nemzetközi szervezet jövő májusáig látható kiállításán az 1920-1980-as években raboskodó politikai elítéltek feljegyzéseit, leveleit gyűjtötték egybe.
Kép: Wikipedia