A “halhatatlanok” faluja

“Májrákkal műtöttek már kétszer is. Idejöttem, és az állapotom sokat javult. Már rendszesen úszom és az arcom piros. Most azzal foglalkozom, hogy egészség-turistákat hozok ide.”- mondta a Hosszú élet falujának egy új polgára. Úgy mutogatja a turistáknak a száz év feletti polgárokat mint látványosságokat. Aztán persze kalapoznak- az öregek javára. Repülnek a piros pénzes borítékok. A falu fellendül, és lehet, hogy ez lesz a veszte…
Régebben ugyanis nagyon szerényen éltek: húst csak ünnepnapokon ettek. Akkoris párolva, sohasem sütve. Mit ettek? Rizst zöldséggel és olivaolajjal vagy szója szósszal. A gazdagodás megváltoztatta az étkezési szokásokat: a százévesek is disznósültet esznek minden nap! Hiába figyelmezteti őket az orvos: baj lehet ebből! Ők csak legyintenek: a doktor úr irigyli a jómódot! Egyre kevesebben isznak vizet! Pedig a jade színű folyó állítólag a hosszú élet egyik titka: aki ennek vizét issza, az könnyen elél 100 évig is- tartja a helyi mondás! A májrákkal műtött polgártárs neje palackozza a vizet és a városokba szállítja. Ám a helyiek egyre inkább a városi italokat isszák. A változás tehát elég gyors, és nem biztos, hogy kedvez a hosszú életnek. Annál is inkább, mert a világtól elzárt falu nyugalmát az építkezés zaja veri fel: egyre több új szálloda és vendégház épül. Gyógyulni vágyók ezrei települnek ide. Vajon megérik-e a 113 évet mint a falu legidősebb lakója? Jang doktor kissé szkeptikus: senki sem tudja, hány százéves polgára is van a falunak, mert régen nem vezettek pontos nyilvántartást. De mégis mi lett az oka annak, hogy feltűnően sok az idős polgára a Hosszú élet falujának? A genetika- válaszolja a doktor. A múltban csak az élt meg itt a világtól elzárt helyen mindenfajta orvosi ellátás nélkül, aki erős és kitartó volt. A gyengék elhullottak! Az orvos megvizsgálta a falu lakóit és azt tapasztalta, hogy vérükben apolipoprotein-E van. Ennek az az előnye, hogy akadályozza a vérrög képződését. A régiek szinte teljesen vegetáriánusok voltak és nagyon sokat dolgoztak a földeken. A mai fiatalok viszont bőségesen eszik a húst, és nem szeretik a fizikai munkát. Mit csinálnak? Tanulnak, és elmennek a városba. Aki marad, az sem dolgozik a földeken hanem idegenvezető lesz: megmutatja a saját őseit a kiváncsi turistáknak. De vajon lesz-e kit megmutatni a jövőben is? A doktor szerint a százévesek száma rohamosan csökken, és a fiatalok esélye, hogy száz évig éljenek, jóval kisebb mint a szülőké vagy a nagyszülőké. Maguk a százévesek viszont optimisták: ” sohasem volt még ilyen jó az élet. Ha minden így megy tovább, akkor megérhetem a 200-at is!” – nyilatkozta mosolyogva egy asszony, aki a saját bevallás szerint 108 éves a Hosszú élet falujában Dél-Kínában Kuanghszi tartományban.