1180 és 1190 között szörnyű szárazság pusztított Mongóliában, ahol sem az emberek, sem az állatok nem jutottak megfelelő eledelhez. Ám az ezt követő években az elmúlt évezred legmelegebb és csapadékban leggazdagabb időjárása köszöntött be. Kivirult a táj, és az emberek és az állatok bőven jutottak táplálékhoz. A lovak dúskáltak a kövér fűben és ez megkönnyítette a nagy kán dolgát.
Az erőskezű Dzsingisz egyesítette a mongol törzseket és létrehozta kora legerősebb hadseregét. A rettegett lovashadsereg sehol nem talált legyőzőre. A mongolok ma is a haza atyjának tekintik Dzsingisz kánt. Hatalmas birodalmat hozott létre a Dzsingisz dinasztia, melynek vezérei fokozatosan beilleszkedtek a meghódított régióban. Például a krimi tatárok, akikről oly sok szó esik manapság, ekkor váltak meghatározó tényezővé a félszigeten. De a nagy kán unokája alapította meg Pekinget is. A mongol Kubilaj, Dzsingisz kán unokája Hopili néven a Jüan dinasztia első császára volt Kínában.
A kedvező időjárás óriási hatását Dzsingisz kán világhódító kalandozására egy amerikai kutató csoport derítette ki. Olyan, csaknem évezredes fákat vizsgáltak meg, melyek már Dzsingisz idejében is álltak Mongóliában. A kutatók természetesen tisztában vannak azzal, hogy a kedvező időjárás kihasználásához kellett Dzsingisz kán hadvezéri és birodalomszervező képessége is, de joggal mutatnak rá: a hatalmas lovashadsereg nem lett volna képes ekkora hódításra, ha a mongol lovak számára nem nőtt volna elég fű a pusztákon.