Az ENSZ legutóbb 2013-ban szigorította meg a szankciókat Észak-Korea mellett, amely végrehajtotta a harmadik nukleáris kísérletet is. Phenjanban ravasz rendszert dolgoztak ki a szankciók kikerülése érdekében. Nagy szerepet játszanak ebben az észak-koreai nagykövetségek. Íme néhány példa: Panama lefoglalt egy Szingapúrban bejegyzett észak-koreai hajót, amely a kubai cukor alatt MIG 21-es vadászgépek alkatrészeit szállította Havannából Észak-Koreába. A hajón megtalálták a részletes utasításokat arra nézve, hogy miképp kell elrejteni a szállítmányt a vámosok elől. Kiderült, hogy Észak-Korea havannai és szingapúri nagykövetsége oroszlánrészt vállalt a furcsa ügyletben. Phenjan természetesen tagad, de a bizonyítékok egyértelműek.
Az Air Koryo, Észak-Korea hivatalos légitársasága úgy vásárolt repülőgépeket, hogy ehhez nyolc Hong Kongban bejegyzett fedő céget használt fel. A finanszírozás technikáját a nagy drog kartellektől tanulták meg az észak-koreai titkosszolgálat erre szakosodott tagjai. A ENSZ jelentés utal rá, hogy nincs kizárva, hogy Észak-Korea részt vesz a nemzetközi kábszer kereskedelemben is. Még aggasztóbb az, hogy Észak-Korea olyan államoknak és szervezeteknek ad el fegyvereket, melyek maguk is ENSZ szankciók alatt állnak. Ilyen például Szomália, ahol az Al Shabab iszlamista gerilla szervezet a legfőbb vásárló.
Szíriában is rendkívül kétes partnerek mutatkoznak a fegyver piacon. A jelentésből az tűnik ki, hogy Észak-Korea mindenkinek ad el fegyvert, aki készpénzzel vagy stratégiai áruval fizet az Al Kaidatól Mianmarig, amely nemrég még amerikai szankciók célpontja volt. Észak-Korea ott volt Pakisztán gyanús atomprogramja körül is.
Phenjan önálló nukleáris ütőerőt fejleszt ki, és ehhez nemcsak atombomba, de rakéta is kell. Amikor vízbeesett egy kísérleti rakéta, melyet Észak-Koreából lőttek ki, a dél-koreai titkosszolgálat fogta ki a roncsot. Kiderült, hogy a rakétában kínai, amerikai, egykori szovjet, délkoreai, brit és svájci alkatrészek vannak. Annak ellenére, hogy a szankciók elvben lehetetlenné teszik a rakéta alkatrészek beszerzését ezekben az országokban. Az ENSZ jelentéséből nem tűnik ki, hogy hol tart most az önálló atomütőerő kifejlesztése Észak-Koreában, de az egyértelműnek látszik, hogy az ENSZ szankciói a gyakorlatban nem sokat érnek, mert a titokzatos kommunista diktatúra akkor és úgy kerüli meg őket, ahogy azt az érdekei azt megkívánják.