A Phenjan étteremhálózat kambodzsai központjában elsősorban dél-koreai és kínai vendégek költik a pénzüket esténként. Minden méregdrága, de senki sem panaszkodik: az ételek finomak, a pincérlányok csinosak és tehetségesek. Egyikük dinamikus rockzenére táncol a színpadon, fején egy jókora fazékkal.
A lányok a központi művészeti akadémia diákjai voltak Phenjanban, majd bekerültek az étteremhálózatba, amely külföldön népszerűsíti a világtól elzárt észak-koreai kommunista rendszert. Mi lehet a célja ennek az étteremhálózatnak? Mindenekelőtt a kemény valuta. Észak-Korea pária nemzet, mindenki csakis készpénz ellenében hajlandó kereskedni vele, ezért óriási az igény a kemény valutára. A másik cél a hírszerzés lehet. A kissé becsipett vendégek, akik igyekeznek megismerkedni közelebbről is a csinos pincérlányokkal, ehhez ideális célpontot jelentenek.
A lányok csinosak és kedvesek, de elérhetetlenek, szigorú ellenőrzés alatt állnak. Egyedül nem léphetnek ki az utcára, még a szakácsot is figyelik a belügyesek. A koszt jó, a pincérlányok kedvesek és jól énekelnek. Az est végén különböző növényi csodaszereket kínálgatnak a vendégeknek. A lányok szerint ezek a szerek a szó szoros értelmében csodát tesznek azzal, aki rendszeresen szedi őket. Végül hazafias dallal búcsúztatják a vendégeket az észak-koreai pincérlányok Kambodzsában, ahol a világtól elzárt kommunista diktatúra új arcát kívánja megmutatni, amely persze külföldön egészen más, mint otthon.