A délnyugat-afrikai Namíbia partjainál ötszáz évvel ezelőtt elsüllyedt, kincsekkel megrakott hajó roncsaira bukkantak egy gyémánt után kutató, víz alatti ásatást folytató bányászati expedíció tagjai. A lelőhelyről arany pénzérmék, elefántcsont, kardok és ágyuk kerültek elő."A roncsok maradványai körül nagy számú tárgy hevert, köztük hat rézágyú, több tonnányi réz, több mint ötven elefántagyar, étkészletek, navigációs eszközök, fegyverek, valamint a 14. század végén és a 15. század elején vert több ezer spanyol és portugál arany pénzérme" – közölte Hilifa Mbako, a dél-afrikai De Beers gyémántbányászati cég szóvivője, aki a felfedezésről tájékoztatta a sajtót.
A De Beers régészei a namíbiai állammal közösen létrehozott Namdeb Diamond Company számára végeztek víz alatti bányászati feltárásokat, amikor – még áprilisban – először egy hajóágyú maradványára találtak, majd a 25 méteres mélységből fokozatosan elkerült a többi lelet is.
A spanyol készítésű bronzágyuk a 16. század elejéről datálhatók. Mbako elmondta, hogy nagyon alaposan átvizsgálták a helyszínt, miután a hatóságok által megbízott két régész gondoskodott a roncsok biztonságáról. A namíbiai műemlékvédelem illetékese, Gabi Schneider rámutatott: Namíbia számára "az évszázad régészeti leletéről" van szó, amely egyben "mérhetetlenül nagy nemzeti és nemzetközi értéket is képvisel". Portugália és Spanyolország kormányát tájékoztatni fogják a hajóroncs megtalálásáról. Az első adatok szerint Fekete-Afrika eddigi legrégebbi – feltehetően az európai hódítás idejéből fennmaradt – ilyen jellegű leletéről van szó.
Nem lehet tudni, hogy mi volt a hajó neve és milyen küldetésben járt, de alaposan feltételezhető, hogy egy viharban süllyedt el, méghozzá azért, mert túlságosan megrakták kincsekkel. A rakományból ítélve a 16. század elején történt a hajótörés, abban a korban, amikor Kolumbusz Kristóf és Vasco da Gama expedíciói is útnak indultak.
Dieter Noli régész, aki 20 éve dolgozik Namíbiában, az AP-nek elmondta, hogy ebből a korból rendkívül ritka az ilyen értékű lelet. Egy másik kutatóval, Bruno Werzzel együtt Noli arra készül, hogy Portugáliában és Spanyolországban felkutassa a hajóra vonatkozó dokumentációt, mivel az olyan értékű kincset szállított, hogy alighanem hivatalos küldetést hajtott végre, amelynek emlékét feltehetően írásos feljegyzések is őrzik.
A hajó által szállított nagy mennyiségű réz arra utal, fejtette ki, hogy feltehetően egy kormány küldte a térségbe ágyúkészítésre szolgáló anyagért. Az elefántcsonttal való kereskedelem akkoriban királyi családok előjoga volt, ez szintén arra utal, hogy a hajó hivatalos küldetésben járt. Az rejtély, hogy miért volt a kapitánynál annyi készpénz. Lehet, hogy abból kellett beszereznie a rakományt, vagy előzőleg nagyon jó üzletet csinált, vagy éppen kalóz volt – fejtette ki Noli.
A katasztrófa okára is van elmélete a tengeri régésznek. A helyszínen talált maradványok arra utaltak, hogy amikor elsüllyedt, a hajó már rossz állapotban volt, gerendáit férgek rágták. A térség, ahol tragédiája bekövetkezett, hírhedt viharairól, rossz időjárásáról, a hajók, ha lehet, még ma is elkerülik. Abban az időben a műszerek sem voltak megfelelőek, egyáltalán expedíciót indítani Afrika déli részére "igazi kockázati befektetést" jelentett.
"Tessék elképzelni egy ilyen öreg, szivárgó hajót a viharban. A réztömböket talán megfelelően lehetett rögzíteni, de az elefántagyarak, amelyek közül ötvenet meg is találtak, elcsúszhattak a raktérben, megbontva a hajó egyensúlyát. És a hajó elsüllyedt, a mélybe húzta saját rakománya…" – magyarázta a kutató.
Forrás: Múlt-kor