Nem békül Irán és Izrael

Akik abban reménykedtek, hogy a Nyugat és Irán közötti atommegállapodás majd enyhülést hoz az izraeli-iráni viszonyban is, csalódhattak. Egyik oldalról sem tűnik úgy, hogy a két ország feladná az ellenségeskedést. Ez pedig hosszabb távon az egész békefolyamatot veszélyezteti.

Az iráni-amerikai atomalkunak mindenki örült a világon.  kevés olyan dolog van, ami összehozza Barack Obamát Putyinnal és Ferenc pápával, de ez az volt. Ketten fanyalogtak csak – az iráni szélsőséges ellenzék vezére, és Benjamin Netanjahu, Izrael miniszterelnöke.

Ahmadínezsád volt elnök szerint persze hazája túl nagy gyengeséget mutatott, és a semmiért feladta elveit. Netanjahu pont az ellenkezőjét állítja. Amerikai tévécsatornáknak adott nyilatkozataiban azt mondta, hogy a megállapodás fenyegetést jelent Izrael fennmaradására, és egyáltalán nem állja útját annak, hogy Irán atombombát fejlesszen ki, sőt éppen egyengeti előtte az utat. Kijelentette: nyomást fog gyakorolni az amerikai törvényhozás tagjaira annak érdekében, hogy “ne adjanak szabad utat az atombomba építésének”. A megállapodás nemcsak Izraelnek rossz, hanem a térségnek és a világnak is – mondta az izraeli kormányfő, aki szerint mindenkire fenyegetést jelent, hogy “egy terrorista állam” megtarthatja infrastruktúráját, amellyel “nem egyetlen, hanem sok-sok atombombát állíthat elő sorozatban”. Emellett szerinte a megállapodás fegyverkezési hajszát indíthat el a térségben, mivel a síita Iránnal rivális szunnita arab országokat is fegyverkezésre ösztönözheti.

Annyi mindenképpen igaz, hogy Irán bizonnyal ki fogja használni az új megállapodással létrejött nagyobb mozgásterét. Akár arra is, hogy Izraellel vívott titkos háborúját tovább folytassa. Hiszen -ahogy arról már mi is beszámoltunk – a két ország egyre komolyabban keveredik bele a szír konfliktusba, csak éppen az ellenkező oldalakon. Míg Irán nyíltan támogatja politikai szinten – és kevésbé nyíltan fegyverrel, sőt katonai egységek bevetésével – Asszad elnök kormányát, addig Izrael egyre nyíltabban áll az al-Kadával szövetséges Nuszra Front mögé a Golánért vívott harcokban.

Ebben a harcban talált most – úgy tűnik – régi-új szövetségesre Irán. A Hamászról van szó. A Muszlim Testvériséghez kötődő palesztin szervezetről, amely egész Gázát uralja. A szervezet, amely korábban az egész arab világ támogatását élvezte egyre inkább pária státuszba került, annak ellenére, hogy a múlt évben meglehetős sikerrel vívott háborút Izrael ellen.  Anyaszervezetét, a Testvériséget már a legtöbb szunnita arab ország terrorszervezetté nyilvánította, sőt Egyiptom magát a Hamászt is terrorlistára tette. A másik korábbi fő támogató Szíria pedig nyíltan a Hamász ellen fordult, mivel szövetségesei az Aszad-ellenes fronton harcolnak. ugyanezért egy ideig leálltak az iráni támogatások is. Ennek most úgy látszik vége – Teherán a Hamász hóna alá nyúlt. A The Sunday Telegraph című tekintélyes konzervatív vasárnapi brit lap hírszerzési forrásai szerint a Hamász iráni pénzből tölti fel ismét az izraeli települések támadásához használt rakétaarzenálját is. A lap szerint több tízmillió dollárról van szó.

Az egész helyzet az Egyesült Államokat hozhatja nehéz helyzetbe. Hiszen Barack Obamának fontos, hogy folytatódjon a békefolyamat Iránnal. A perzsa állam megbékítése az amerikai külpolitika legfontosabb eredménye lehet az évtizedben – és a sok kudarc után végre egy sikertörténet Washingtonnak. ugyanakkor Izraelt nem hagyhatják teljesen magára. Az amerikai elnök szerint  “az életben egyszer adódik olyan lehetőség”, mint az Iránnal atomprogramjáról szóló keretmegállapodás megkötése. Ugyanakkor a The New York Times című amerikai lapnak adott és vasárnap este megjelent interjújában megerősítette az Egyesült Államok azon vállalt kötelezettségét, hogy megvédi Izraelt, ha támadás érné, de elismerte, hogy a diplomáciai megállapodás keresése Iránnal feszültté tette Washington viszonyát szövetségesével. “Nehéz időszak volt” – jelentette ki Obama, hozzátéve: személy szerint neki rossz volt látni, hallani, hogy az izraeli érdekek mellőzésével vádolták a kormányát. “Elég erősek vagyunk ahhoz, hogy elviseljük a keretmegálapodás esetleges kudarcát anélkül, hogy a bőrünket vinnénk a vásárra” – mondta, majd megemlítette, hogy kormánya politikájának része a közeledés, és ilyen volt a Kubával és a Mianmarral szembeni is.

Kép: Wikimedia Commons

 

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez