Két dudás egy csárdában: Hamász kontra szalafiták

Múlt héten a Földközi-tenger mellett fekvő Hán-Júnisz város közelében aknavető-töltetek hullottak az Ezzeddín el-Kasszám Brigádok – a Hamász fegyveres szárnya – egyik gázai támaszpontjára. A támadásban senki nem sérült meg. Pár nappal később az “Iszlám Állam Jeruzsálemi Támogatói” (Supporters of the Islamic State in Jerusalem) nevű szélsőséges, szalafita csoport vállalta a felelősséget. „Isten lehetővé tette a fivéreinknek, hogy támadást hajtsunk végre a Hamász ellen” – írta ki az internetre a szélsőséges csoport, mely tavaly ősszel hűséget esküdött Abu Bakr al-Bagdadinak, az Iszlám Állam terrorszervezet önjelölt „kalifájának”.

“Nem az ISIS áll a támadások mögött, ez az egész csak hazug propaganda” – nyilatkozta a radikális palesztin szervezet egyik szóvivője Gázában. Szerinte csak “pár fiatalról van szó, akik csodálják a terrorszervezetet, de ez a fajta csodálat csak addig tart, amíg az sikeres akciókat hajt végre”.  Hangsúlyozta, hogy a Hamász ezentúl is mindent megtesz az Iszlám Állam befolyásának növekedése ellen, felszámolja annak sejtjeit és megakadályozza a szélsőséges nézeteik terjedését a palesztinok között. Tavaly ugyanis a “kalifátus” felbukkant a Gázai-övezetben: 2014 októberében Gázában a Francia Kulturális Központ ellen hajtottak végre merényletet. Ebben ugyan senki nem halt meg, csak anyagi károk keletkeztek, de ezzel a Hamász tudomására hozták: a palesztin területek ugyanúgy az ISIS “műveleti terepének” számítanak, mint Irak, Líbia és Szíria.

Mélyről fakadó ellentét

A Hamásznak azonban most nemcsak az ISIS miatt fájhat a feje: a többi szalafita csoporttal (Mudzsahedin Shúra Tanácsa, Iszlám Dzsihád) sem éppen felhőtlen a viszonya, sőt, mintha a napokban egyre inkább mélyülne a szakadék a szervezetek között. Habár a Hamászt a vezetése “iszlamista szervezetként” definiálja magát, sok palesztin szalafita csoport nyíltan megkérdőjelezte a “vallásosságát”; szerintük a Hamász nem tesz meg mindent Gáza függetlenségéért, a fegyveresei nem elég hatékonyak, a vezetőiket pedig korruptnak és Izrael bábjainak (!) tekintik.

2006 óta több fegyveres összecsapás volt a szervezetek között. A legsúlyosabb konfliktus 2009-ben történt: a Hamász fegyveresei beléptek a Taimíjjah Mecsetbe, hogy letartóztassák Latif Músza sejket, aki „önhatalmúlag kikiáltotta a Jeruzsálemi Iszlám Emírségeket”. A sejk hívei azonban meg akarták akadályozni a mesterük letartóztatását, így végül lövöldözés tört ki, melyben a sejk és tizenöt híve életét vesztette. Ezután egymást követték a válaszcsapások: a szalafiták hamászosokat támadtak meg vagy raboltak el, valamint pokolgépeket robbantottak fel a szervezet fontos épületei mellett. Végül 2013 elején a Hamász és a szalafita csoportok fegyverszünetet kötöttek, de ez továbbra is törékenynek számított.

Felszínre tört indulatok

2015 áprilisában ki is újultak az ellentétek, és nagyon úgy tűnik, hogy ez a fajta konfliktus nem fog egyhamar véget érni. Április 6-án Adnan Mait sejket, egy prominens szalafita vallástudóst hurcoltak el az otthonából a Hamász fegyveresei. Ezután a hamászosok egymás után ütöttek rajta a különböző szalafita csoportokon, amelyeket azzal gyanúsítanak, hogy az “ISIS-szimpatizánsai, fel akarják számolni a Hamászt és át akarják venni az uralmat a Gázai övezetben”. Május elejére mintegy 30 szalafita vezető, vallástudós és fontos személyiség került rács mögé, és ez a fajta hajtóvadászat még mindig nem állt le.

Csakhogy szalafiták nem hagyták ennyiben. Április 18-án egy gázai országúton, amelyen éppen a Hamász vezetőségének a konvoja haladt, három pokolgép robbant. Habár a merényletben senki nem sérült meg,  megrongálódott a közelben lévő ENSZ-misszió (UNRWA – Az ENSZ Segély és Munkaügyi Hivatala a Közel-keleti Palesztin Menekülteknek) főparancsnokságának a fala.

Május 3-án az Iszlám Állam Jeruzsálemi Támogatói ultimátumot küldtek a Hamásznak: „72 órán belül engedjék szabadon az összes szalafitát, különben dzsiháddal fognak szembenézni”. Ez a szervezet volt az, amely aztán később támadást hajtott végre az Ezzeddín el-Kasszám Brigádok ellen. Ugyanezen a napon a Hamász fegyveresei betörtek az al-Moutahabbin mecsetbe a Gázai övezet keleti részén, letartóztatták a híveket és a prédikátort, majd felrobbantották az épületet.  Május 4-én ismeretlen tettesek bombát robbantottak egy gázai rendőrőrs és a Darul nevű iskola mellett, így válaszolva a támadásokra.

Imponálni Szaúd-Arábiának 

Az al-Monitornak nyilatkozó szakértő szerint a szalafiták és a Hamász közötti ellentét kiújulásához az aktuálpolitikai események és a nemzetközi politika is hozzájárultak. A Hamász ugyanis egyfajta “nyugati nyitásba” kezdett, miután Tony Blair februárban meglátogatta a Gázai övezetet, ez viszont egyáltalán nem nyerte el a szalafita réteg tetszését. Nem sokkal később pedig a jemeni háború esetében tanúsított “passzív és semleges” hozzáállás verte ki a biztosítékot: a Hamász nem állt ki a húszi lázadók mellett, még csak el sem ítélte a szunnita országokat a bombázásokért. Az Iszlám Dzsihád – a szélsőbaloldali Népi Front Palesztina Felszabadításáért nevű csoporttal együtt – már március 29-én közölte, hogy a „jemeni háború nem szolgálja a palesztinok érdekeit”, és a legnagyobb nyertes pedig az Egyesült Államok és Izrael. Mindkét szervezet nyíltan kérdőre vonta a Hamász vezetését a “jemeni konfliktusban tanúsított magatartásért.

Ám a Hamásznak a jemeni passzivitásával és a szalafiták elleni harccal az a célja, hogy közeledjen Szaúd-Arábiához. A szervezet ugyanis az utóbbi időben rendkívül aktív diplomáciát folytat Rijád irányába. Februárban a Hamász politikai szárnyának vezetője, Háled Mesaal titkos megbeszéléseket tartott Szalman ibn Abdul-Aziz Asz-Szaúddal arról, hogy a Hamász esetleg szaúdi pénzéket kapna. A tárgyalások azóta is zajlanak, ebben a hónapban egy Hamász-delegáció készül Szaúd-Arábiába.

A Hamásznak, melyet egyre súlyosabban érint a pénzügyi válság és az áruhiány, kiváló lehetőséget jelentenének a szaúdi pénzek arra, hogy helyreállítsa a Gázai övezet stabilitását és gazdaságát. De nemcsak anyagi haszna lenne a javuló Hamász-szaúdi viszonynak. Rijád segíthetne a Hamásznak, hogy rendezze a viszonyát Egyiptommal és a többi szunnita állammal, miközben Szaúd-Arábia számára kiváló lehetőséget jelentene arra, hogy a palesztin szervezet ezentúl ne Teherántól és a síitáktól, hanem Rijádtól függjön.

A képek forrása: Europress/AFP