Lesz-e pénze Kubának a kapitalizmusra?
Miközben a nemzetközi olaj- és nyersanyagárak továbbra is mélyrepülésben lavíroznak, addig a karibi köldökzsinóron Kubába pumpáló vörös Venezuelának komoly gazdasági válsággal kell küzdenie odahaza. Ha mindez nem lenne elég, a szigetországot szárazság is sújtotta, a kubai kormány pedig gyakorlatilag fizetésképtelenséggel küzd. A készpénz hiányára igen gyorsan reagált a rendkívül érzékeny, fogyasztási cikkeinek 60%-át importáló Kuba gazdasága. A küszöbön toporog a kapitalizmus, és komoly a kockázata annak, hogy Kuba letolt gatyával kell, hogy ajtót nyisson majd.
A kubai-usa közeledést követő optimista időszak idilljét immár lehetetlen lesz fenntartani, pláne ha vetünk egy pillantást a szocialista rendszer megreformálásának feszülő karibi gyöngyszem gazdaságára. Az aszályos időszakban különösen rosszul teljesítő mezőgazdaság, az alacsony nyersanyagárak, valamint a venezuelai nagytestvért megtaszító gazdasági válság, komoly bevételektől fosztotta meg a kubai költségvetést. Üres zsebekkel pedig kérdés, hogy mit is kezd majd Kuba a kapitalista világgazdaságban.
A The Guardian brit napilapnak nyilatkozó kubai és külföldi üzletemberek, arra hívják fel a figyelmet hogy a kubai pénzügyi válság jelei már világosan érezhetőek a szigetországban.
“A korábbi 90 vagy 180 napos fizetési határidők helyett 365 napos vagy még hosszabb haladékot kérnek a beszállítóktól a kubai importőrök.”
– mondta a The Guardian-nak egy magát megnevezni nem kívánó, a szigetországgal kereskedő külföldi gazdasági attasé.
Kuba valóban megsínylette az elmúlt éveket, hiszen apadó bevételek mellett kellett növelnie többek között az élelmiszer importot, miközben a baráti országokban fenntartott gazdasági érdekeltségei után alig csepergett profit. Tetézi a bajt, hogy a nikkel világpiaci ára közel 50%-ot esett, ami nyomán Kuba talán egyetlen valóban életképes iparága is vakvágányra futhat. Minderre pedig akkor kerül sor, amikor amúgy évi 17%-kal emelkedett az országba érkező turisták száma, és papíron éppen kialakulóban van a kubai kisvállalkozói réteg.
A válság egyébként az USA-nak sem éri meg. Az embargó alól korábban kivételt képező élelmiszereket szállító észak-amerikai vállalatok szerint a szigetország jócskán visszafogta rendeléseit. Tény, hogy az Obama-adminisztráció immár a második, az embargó eltörlése felé mutató reformcsomagot veri keresztül a törvényhozáson, ezek értelmében pedig a szigetország végre hozzájuthat azokhoz a telekommunikációs és informatikai eszközökhöz, valamint technológiához amelyek nélkül gazdasága modernizálása, és egy életképes magánszektor inkubálása elképzelhetetlen volna.
Az USA azonban továbbra sem oldotta fel az embargó, a Kuba számára folyósítandó hiteleket befagyasztó passzusait, így a két ország közötti külkereskedelem lendülete pénz hiányában még csak tétova araszolgatás. Kuba a játékszabályok értelmében mindenért készpénzben kellene, hogy fizessen, amiből pedig most a szigeten nem sok terem, a külföldi befektetők bizalmának elvesztésénél pedig csak a kubaiak gyomrának korgása tudná hatékonyabban kifogni a szelet Raúl Castro reformjainak vitorlájából.