Csak egy-két gyerek jár egy osztályba a svájci hegytetőn álló faluban

Korábbi cikkünkben már beszámoltunk arról, hogy dr. Kiss Róbert Richard, az Inforádió Világszám műsorvezetője nemrég tért haza egy svájci sajtóútról. Bemutattuk például Schwyz elbűvölő kantonját, de ezen kívül is várnak még érdekességek a turistákra Svájcban.

A műsorvezető az újságírók és az idegenvezetők társaságában Stoos területét is meglátogatta, ahová vonat viszi fel az utasokat. Egy új vasutat is terveznek kiépíteni a könyéken, de nem is akármilyet, hiszen méretével rekordot szeretnének majd dönteni. A látvány máskülönben gyönyörű a magasból. Érdekesség, hogy Stoos tetején van egy hegyi falu, ahol körülbelül 150 ember él. Az iskolába összesen 14 gyerek jár és van olyan osztály, ahová csak 1-2 gyerek tartozik. Itt mindenki ismer mindenkit.

BK2A30366777

A svájci fürdők és szaunák világát is volt alkalmuk megismerni. Talán sokan nem is gondolnánk, de Svájcban általános, hogy a fürdőkbe ruha nélkül térnek be az emberek. A szaunákban azonban itt is szokás a kendő vagy a törülköző viselete. A törökös hamamtól kezdve az illatos lávakőig sok mindent ki lehet próbálni. Ami különös volt a műsorvezető számára, hogy az aroma szaunát már automatizálták. Magától kivette a forró lávakövet, elfordult balra, majd a vízbe eresztette az aromával átitatott lávaköveket.

„Lényegében minimalizálták a munkaerőigényt, merthogy a munkaerő errefelé nagyon drága, hiszen magasak a fizetések”

– említette a műsorvezető.

BK2A3060

A magyarországi árakhoz képest Svájc alapból drágább. Az élelmiszerek, és az éttermek sem olcsók, azonban minőségiek és finomak az ételek. A kiszolgálás pedig baráti. A gyümölcsök viszonylag olcsók, és a kisebb üzletekben is találni színvonalas és minőségi termékeket, ha pedig különböző menükre fizetnénk be, azok is elérhetőek emberi áron. A szálláshelyek pedig szintúgy kifogástalanok a műsorvezető elmondása szerint.

Inforádió Világszám az FM 88,1 MHz-es frekvencián dr. Kiss Róbert Richard műsorvezetésével, péntek este 19:00 órától és szombat délelőtt 10:00 órától.

1 hozzászólás ehhez a cikkhez

  1. kakambuki

    Régebben volt már (1959-64 között) amikor egy kéttantermes osztatlan pusztai általános iskolába jártam. A max létszám negyven gyerek volt de általában kevesebben voltunk A nyolcadikból hatan ballagtunk, de előfordult néhányszor hogy két-három fő volt csak egy osztályban. A létszám gyakran változott sajnos. A szegény pusztai nép gyerekei nem szerettek iskolába járni. Volt akit hetente hoztak vissza a rendőrök valahonnan (akkoriban ugyanis szigorúan vették az iskolába járást! (” Minek menjek? Úgysem lesz belőlem miniszter, mondogatta az egyikük többször is.”) Az iskolát egyébként még a gróf úr építtette egykoron híres iskolaprogramja keretében még a háború előtt. Ő egyébként arról volt nevezetes hogy sikerült meggyőznie az akkori kormányfőt programja sikeréről, vagyis a közoktatás feltétlenül fontos fejlesztéséről. Ennek következtében akkor az ő kulturális tárcája kapta a legtöbb támogatást az állami büdzséből, messze lekörözve még a hadügyi tárcát is.) Az iskola régen nincs meg már. Elsőként rombolták le és hordták szét köveit a rendszerváltásnak csúfolt maszatolás nagy hevületében. A pusztai nép is szétszéledt, munka híján. Nem lett belőlük miniszter, egy sem. egyetemre csak én kerültem közülük, a testvérem meg főiskolára később. Mindezek régen voltak már!

    Válasz

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez