Ghánába szinte hazajöttünk – interjú az új magyar nagykövettel

Van egy ország, ahol stabil a demokratikus rend, a keresztény többség és muszlim kisebbség békében él egymással és más vallások követőivel, a gazdaság fejlődik, a föld alatt pedig aranytól gázig sok érték van. A törzsi királyokat tisztelik, a külföldiekre pedig barátként tekintenek. Ez az ország Ghána – ahol jó harminc év kihagyással most ismét van magyar nagykövetség. Az újonnan kinevezett nagykövettel, Szabó Andrással beszélgettünk.

- Hogyan kell elképzelni egy ilyen újranyitást, milyen feladatok várnak itt a nagykövetre? 
- Harminc év után térünk ide vissza Ghánába, és ez nem egyszerű feladat.
Úgy kell elképzelni, mint amikor egy új lakásba költözik az ember – semmi sincs, csak a puszta falak. Mi is folyamatosan  építjük fel – átvitt és valós értelemben is – a követséget.
Egyelőre sok minden nincs még – gépkocsikat kell venni, be kell rendezkedni. Nincs például még vezetékes telefonunk, így mobillal, internetes megoldásokkal  intézünk mindent. De ezek még csak a falak, a hardver, ezt meg is kell tölteni tartalommal.
Az elveszett harminc évet kell most behoznunk, és – ami most a minisztérium elsődleges célkitűzése – nagyon komoly gazdasági projekteket kell megvalósítanunk.

Persze nem úgy kell elképzelni, hogy a semmibe érkeztünk ki. A nagykövetség újra nyitását minden szempontból komoly előkészítő munka előzte meg. És Ghána maga sem volt ismeretlen a számunkra.

Mivel Ghána a térség egyik legstabilabb demokráciája és legdinamikusabb gazdasága, természetes kiindulási pont volt a magyar diplomácia számára Nyugat-Afrikában. Itt – a térség más országához képest – kiváló az infrastruktúra, ezért sokkal könnyebb megvetni a lábunkat mint másutt. Mint más országok is, amelyek Nyugat-Afrikában szeretnének bázist teremteni, mi is innen indulunk ki – én magam sem csak Ghánában képviselem hazánkat, de Elefántcsontparton, Libériában, Sierra Leonéban, Burkina Fasóban, Guineában és Gambiában is. De Ghána nem csak ezért  ideális hely nekünk magyaroknak a diplomáciai munkára. Ezt az olvasók közül is bizonnyal sokan tudják már –

 

Ghánában van egy hatalmas előnyünk: Hannah Tetteh asszony, az ország külügyminisztere félig magyar.

Édesapja Szegeden járt egyetemre. Magyar lányt vette feleségül és négy gyermekük született – egyikük lett a külügyminiszter asszony, aki,  bár Ghánában nőtt fel, ma is beszél magyarul, és szeretettel gondol Magyarországra, barátja a magyaroknak. Személyesen is kiváló kapcsolatot épített ki Szijjártó Péter miniszter úrral, amikor Magyarországon járt, így mi is tudunk támaszkodni az ő barátságára itt Ghánában. De nem ő az egyetlen – több olyan ghánait ismerünk, akik Magyarországon tanultak, van magyar kötődésük.

Őket kvázi magyarnak tartjuk – és rájuk számíthatunk. Van köztük olajipari miniszterhelyettes, befolyásos lelkész, püspök,  volt katonatiszt, aki jelenleg a Ghánai-Magyar Baráti Társaság vezetője és egy mérnök, aki tiszteletbeli konzulunk, rá is sokban számíthatunk.
És ez a környezet igazán inspirálóan hat rám és a kollégáimra is, nagy kedvvel vetjük magunkat a munkába.
Szabó András nagykövet a Magyarországon végzett olajipari miniszterhelyettessel, Benjamin Dagaduval.
Szabó András nagykövet a Magyarországon végzett olajipari miniszterhelyettessel, Benjamin Dagaduval.
- Nagykövetként mit tekintene igazán nagy sikernek?
- Az első lépés ennek a kapcsolatrendszernek a ki-, vagy inkább visszaépítése. Sokan az elmúlt harminc év alatt azért lekerültek a radarunkról. Úgy becsüljük, hogy legalább fél év, amire szükségünk van ehhez. Ami viszont a kérdés lényegét illeti – a korábban említett jelentős gazdasági projektekből, úgy vélem, abban a néhány évben, amit itt töltünk legalább három-négy jelentősnek el kell indulnia.
Nyilván a hagyományos magyar erősségekre szeretnénk építeni – nagyon fontos és ígéretes területek a mezőgazdaság, a vízgazdálkodás vagy a hulladékgazdálkodás.
Itt nagyon fontos lehet például a kíberbiztonság területe is – ebben itt még nagyon sok a tennivaló, de a magyar cégek jó alapokkal rendelkeznek. Ami pedig az én személyes szívügyem, a sport. Ebben Magyarország – ez az olimpiai eredményeken is látszik, aminek a híre természetesen Ghánába is eljutott –  hatalmas erőforrásokkal, tapasztalatokkal rendelkezik, így
szívesen részt vennénk a ghánai sport fejlesztésében, stadionok, sportpályák, medencék építésében és a hozzá kapcsolódó tudás átadásában.
Ilyen lépések már a közelmúltban is voltak – a ghánai vízilabdasportnak például magyarok igyekeztek megadni a kezdőlökést.
- Ön korábban Marokkóban dolgozott szintén diplomataként, milyennek érzi a különbséget a két állomáshely között?
- A távolság, az éghajlat miatt Ghána egyértelműen magánemberként egy nehezebb ország. Ugyanakkor igazi Afrika.
Nem csak a természet kínál itt igazán nagyszerű látnivalókat, a trópusi őserdőktől, ahol a fák lombkorona-szintjén tudunk végigjárni egy nemzeti parkot a szavannás  területekig, ahol még akár elefánttal vagy krokodilokkal is találkozhatunk, de a kultúra is egészen különleges.

Tovább élnek még a törzsi királyságok – Kumasiban áll még az ashante királyok aranytrónusa, és az ashanték királya komoly köztiszteletnek örvendő közszereplő. Északon pedig a kereszténységnek és az iszlámnak is olyan csodás építészeti emlékei vannak, mint a titokzatos larabangai mecset, vagy a navrongói katedrális – arról nem is beszélve, hogy délen pedig még mindig élnek a törzsi vallások számunkra egészen különös rítusai. Így, bár Ghána igazán nem tartozik a hagyományos turistacélpontok közé, minden honfitársamnak melegen ajánlom, hogy látogasson el ide. Ami a magyar üzletembereket illeti – Ghána egészen más terep. Marokkóban Európa közelsége miatt a francia és spanyol cégek már szinte mindenütt ott vannak. Bár természetesen Ghánában is van konkurencia, hagyományosan jelen vannak a kínaiak, de igen aktívak most az indiaiak és a törökök is (bár velük mi az utóbbi időben jól együtt tudunk működni), és persze a hagyományos nemzetközi partnerek, a britek és amerikaiak is itt vannak,

de egy magyar vállalkozó számára Ghánában óriási lehetőségek rejlenek.

 

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez