Ilyen lesz jövő ilyenkorra a budai Óvárosháza a Várban
Befejező szakaszához ért a Szentháromság tér meghatározó épületének felújítása. A ma még ponyvákkal elfedett, csaknem 800 éves Óvárosháza alsó szintje közösségi térként jövő ősztől bárki számára látogatható lesz. A felső szinteken a Pallas Athéné Domus Animae Alapítvány és a győri Széchenyi István Egyetem angol nyelvű transzdiszciplináris doktori programja működik majd.
Újságírók járhatták be a régóta zárt tereket, hogy lássák: hogyan folyik a PADA jóvoltából az épület teljes rekonstrukciója és műemléki helyreállítása. Az Úri utca 21-ben Bor Ferenc, a H-Y Építéstörténeti és Műemlékvédelmi Kft. és Szabó Levente, a generálkivitelező DLA Hetedik Műterem Kft. ügyvezetője mesélt a feltárásról és a felújításról.
A török hódoltság után, a 17. század végén itt kapott helyet a budai városháza, melyet a régebbi épületek maradványainak felhasználásával építettek fel. A Tárnok, Úri és Szentháromság utcák által határolt komplexumban azonban nem csak ülésterem és kancellária működött, de szolgálati lakások, fogda, kenyérbolt, mészárszék és borkimérés is. Az épületegyüttes folyamatosan bővült, hozzáépítették a Szent Kereszt-kápolnát, aztán az 1723-as nagy tűzvész után a huszártornyot is. A középkori terekből a 18. század második felében Matthäus Nepauer, Buda egyik legjelentősebb barokk építőmestere hozott létre a három utca felől egységes homlokzatú, a szabadon álló sarkokat zárt erkéllyel hangsúlyozó emeletes épülettömböt. Akkor készült el a tükörmennyezetes főlépcsőház is a két belső udvar között.
Amikor 1873-ban Buda, Pest és Óbuda egyesült, az Óvárosházába az I. kerületi elöljáróság költözött, majd egy elemi leányiskolát és egy fiú rajztanodát is elhelyeztek benne. 1928-ban állították a Szentháromság téri sarokerkély alá Városvédő Pallas Athéné szobrát, amely most szintén megújult. Lejáratot nyitottak a Vár pincerendszeréhez is, melyet 1938-ban óvóhellyé alakítottak.
A II. világháborúban az épület súlyos károkat szenvedett. 1945-ben a Fővárosi Múzeum kapta meg, 1949 és 1952 között állították helyre. Méghozzá úgy, hogy több környékbeli épületből származó ajtót, kályhát, kőfaragványt is beleépítettek. De a háborúban szétbombázott és akkor helyre állított födémet például szét kellett most bontani, és mert nem felelt meg a korszerű követelményeknek, és újra kellett építeni. Az ajtókat is ki kellett most cserélni, egyetlen rokokó ajtó maradt meg. 1967-ig a Vármúzeum működött az épületben, aztán a Munkásmozgalmi Múzeumot költöztették ide, majd a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetét. Ezt később, már a rendszerváltás után a Collegium Budapest for Advanced Study követte.
2010-ben bezárt az épület. Négy évvel később került a Pallas Athéné Domus Animae Alapítvány tulajdonába, akkor kezdődött meg a mostani átalakítás. De a munkát jó két évi régészeti, művészet- és építésztörténeti feltárás előzte meg és kísérte. Ennek nyomán a budai polgárváros egyik legjobban feltárt és dokumentált műemlékévé vált az épület. A modern tereket, épületgépészeti megoldásokat is úgy hozzák létre, hogy megőrzik a régi korok emlékeit. Ezekről egykori kőkereteken, kapukon, ablakokon kívül a padlóba beépített üvegfödémeken át látható pince- és alapzatrészek is mesélnek majd.
A pinceszint és a földszint teljes egészében nyitott lesz az érdeklődők és a turisták számára. Könyvesbolt, étterem és kiállítótér kap ott helyet, és felvonultatják a középkori és barokk terekben magyar tervezők és iparművészek munkáit is. A két belső udvart üvegtetővel fedték le, az emeleten és az eddig beépítetlen tetőtérben a doktori iskola előadótermei, oktatási helyiségei és kutatóterei helyezkednek majd el.
Az Óvárosháza felújításának utolsó szakaszára a Pallas Athéné Domus Animae Alapítvány közzétette a nyilvános közbeszerzési eljárást. A 2. ütem kivitelezésének becsült értéke 3, 6 milliárd forint. A munkával a tervek szerint egy év múlva végeznek.
Fotó: Konkoly-Thege György és látványtervek.