Líbia a gyerekzaklatás központja

Csaknem 26 ezer gyerek – többségében kísérő nélküli – kelt át tavaly életét kockáztatva a Földközi-tengeren Európába. Az Unicef most kiadott jelentése szerint sokan váltak és válnak közülük erőszak, gyakran szexuális erőszak áldozatává.

Kamis kilenc éves. Édesanyjával együtt indult neki a nagy útnak Nigériából. Átszelték a sivatagot, egyik útitársuk ezt nem élte túl. Aztán tengerre szálltak, alig tudták őket kimenteni a hullámokból. Mindezek után a líbiai Szabrata egyik táborában találták magukat.

“Minden nap vertek bennünket” – mesélte a lány az Unicef jelentéstevőinek. “Nem volt víz. Nagyon szomorú hely volt. Semmi, de semmi nem volt ott.”

Az erőszak többnyire indokolatlan és főként szexuális. Az elkövetők főként az embercsempészek és az emberkereskedők. Az áldozatok ritkán jelentik, hogy mi történt velük – félnek a letartóztatástól és a kitoloncolástól.

Az Unicef szerint általános a víz, az élelem és az orvosi ellátás hiánya is a líbiai táborokban.

A jelentés címe: Halálos utazás a gyerekeknek. Rabszolgaságról, erőszakról, szexuális bántalmazásról szólnak a benne összegyűjtött történetek. A gyerekek nagy része ilyeneken esik át, mielőtt nekivágna a veszélyes tengeri útnak Olaszország felé.

“Ami igazán megrázott bennünket, az volt, hogy mi minden történik a gyerekekkel az otthonukból Európába vezető úton” – mondja Justin Forsyth, az Unesco helyettes igazgatója. “Sokukat brutálisan bántalmazzák, megerőszakolják, meggyilkolják útközben.”

unicef2

A megkérdezett nők és gyerekek csaknem fele élt át szexuális erőszakot a vándorlás alatt. Gyakran többször és több helyen is. A határok különösen veszélyesek.

“A szexuális erőszak elterjedt és rendszeres a határátkelőknél és az ellenőrző pontoknál”

– áll a jelentésben.

Az erőszaktevők közül sokan egyenruhások. De ez csak az egyik ok, ami miatt nem mernek jelentést tenni az áldozatok.

Líbia, az út utolsó afrikai állomása a legrosszabb. A megkérdezettek harmadát bántalmazták itt. A gyerekek nagy része nem hajlandó elárulni, hogy kik. Félnek.

A szexuális erőszakról szóló hírek annyira mindennaposak, hogy az útra kelő nők egy része óvintézkedéseket tesz: fogamzásgátló injekciókat adatnak be vagy esemény utáni tablettát tartanak maguknál.

Líbiában 34 ilyen tábor van, három közülük mélyen bent a sivatagban. A legtöbbet a kormány vezeti, az illegális migrációt megakadályozni hivatott hivatal. De az Unicef jelentése szerint fegyveres csoportok is tartanak fenn nem hivatalos táborokat. Az utóbbiak miatt aggódik leginkább az ENSZ gyermekalapja. Ezekbe nem is engednek be kívülállókat, így az ő embereiket sem.

unicef3

Tavaly 180 ezer migráns vágott neki a Földközi-tengernek. Köztük 26 ezer gyerek, többnyire kísérő nélkül. Egyre több ilyen van, Justin Forsyth szerint azért, mert Eritreában és Nigéria északi részén a helyzet nagyon rossz. Az utóbbi időben Gambiában is.

A politikán túl a szegénység és egy jobb élet ígérete a hajtóerő. “Azért akartam átkelni a tengeren, hogy találjak munkát, keményen dolgozzak és segítsem az otthon maradt öt testvéremet” – mondja a 14 éves Issaa Nigerből. De két és fél évvel azután, hogy útra kelt, még mindig egy líbiai táborban él. “Apám pénzt gyűjtött az útra, jó szerencsét kívánt, aztán elköszönt.”

A migránsok sorsa nagyrészt az embercsempészektől függ, ők viszik át őket a tengeren. De az embercsempészet túl gyakran jár együtt az emberkereskedelemmel. Az áldozatok elfogadják a bűnbandák migrációs ajánlatát, aztán azok gyakran prostitúcióra kényszerítik őket, hogy kifizettessék velük az adósságaikat.

Líbia kaotikus politikai állapota rendkívül megnehezíti, hogy bárki is ellenőrizze a helyzetet. De az Unicef azt sürgeti, hogy Líbia és szomszédai tegyenek többet a gyerekek védelmére. Mert legyenek migránsok vagy menekültek, ők mindenek felett gyerekek. És úgy is kell(ene) bánni velük.

Forrás: BBC

1 hozzászólás ehhez a cikkhez

  1. imre uton

    Kadhafival nem az volt a baj, hogy állítólag diktátor volt, hanem az, hogy az olajat nem volt hajlandó a fedezetlen USD ért adni. Aranyat kért a dollár helyett. Ezért kellett buknia a líbiai rendszernek. Azóta káosz uralkodik az országban. Legalább két kormány van hatalmon és mind a kettőt elismeri a nyugat, több katonai tábornok saját hadsereggel rendelkezik és saját területet birtokol. Líbiában több szélsőséges szervezet köztük az Iszlám Állam is jelen van, városokat falvakat vontak az ellenőrzésük alá.

    Itt olvasható az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének Emberi Jogi Tanácsa közgyűlésének jelentése: „Több delegáció is elismeréssel vette tudomásul az ország (Líbia) elkötelezettségét az emberi jogok területén.” Ennyit az amerikai demokráciáról.

    Kadhafi vezetése alatt:

    1. Líbiában mindenkinek állampolgári jogon jár az ingyenes elektromos áram, vagyis senki sem fizet villanyszámlát.

    2. Líbiában a bank állami tulajdonban van, és 0% kamatot számít fel a líbiai állampolgároknak adott kölcsönök után.

    3. A saját otthon alapvető emberi jog Líbiában.

    4. Minden újdonsült házaspár 60 ezer Dinárt (kb. 50.000 USD) kap az államtól, hogy az első otthonukat megvehessék, és családot alapíthassanak.

    5. Az oktatás és az egészségügyi ellátás teljesen ingyenes Líbiában. Kadhafi “rémuralma” előtt a líbiaiak 25%-a tudott írni-olvasni, ma ez az arány 83%.

    6. Ha egy líbiai állampolgár gazdálkodással szeretné megkeresni a kenyerét, akkor az államtól kap földterületet, házat, gazdasági épületeket, vetőmagot illetve az induló állatállományt. Mindezt természetesen ingyen.

    7. Ha egy líbiai polgár nem talál az országon belül olyan oktatási intézményt, vagy egészségügyi ellátó helyet amire szüksége van, az állam fizeti a külföldi tanulását vagy ellátását. Ezen kívül havonta 2300 USD ellátást biztosít lakhatásra és autókölcsönzésre.

    8. Ha egy líbiai autót vásárol, az állam kifizeti a vételár felét.

    9. Líbiában a benzin ára 0,14 USD literenként. Ez a mai magas USD/HUF árfolyammal számolva is csak 31 Ft.

    10. Líbiának nincs külső adóssága, a háború nyomán a nemzetközi bankokban befagyasztott betéteinek összege hozzávetőleg 150 milliárd USD. Ezt sosem fogják viszont látni.

    11. Ha egy líbiai nem talál munkát a diplomája megszerzése után, az állam mindaddig fizeti neki az adott ágazatra jellemző átlagbérrel megegyező bérpótló támogatást, míg nem talál munkát.

    12. A líbiai olajexportjából befolyó pénzek egy részét az állam közvetlenül a líbiai polgárok bankszámlájára utalja. Minden állampolgár részesedik tehát a nemzeti ásványkincsek értékesítéséből származó bevételekből.

    13. Minden anya aki gyermeknek ad életet, 5000 USD-nek megfelelő összeget kap.

    14. Az élelmiszereket ártámogatással lehet megvásárolni, 40 pite kenyér 0,15 USD vagyis kb. 34 Forint.

    15. A líbiaiak 25%-a rendelkezik egyetemi diplomával.

    16. Kadhafi öntözési projektjének köszönhetően a sivatagi ország gyakorlatilag egész területe ellátott ivóvízzel.

    Néhány sor a líbiai adórendszerről:Líbiában minden jövedelem adóköteles. Havi 1000 LD jövedelemhatárig (ez kb 189.000 Ft) 5 azaz ÖT % az adókulcs, e fölött 10%.

    Mindenki fizet ezenkívül jövedelemtől függően 1-3% úgynevezett Dzsihád adót, és 3,75% nyugdíj járulékot. Ezek önmagukban is barátságosnak tűnnek, főleg, ha beszámítjuk, hogy nincs villanyszámla, és évente mindenki kap állami támogatást (gondolom, ez az olajexportból származó juttatás), ami egyedülállóknak 1800 LD/év, házasoknak 2400 LD/év és még gyermekenként további 300 LD/év.

    Válasz

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez