A bíróság elítélte a párkereső céget, mert az igényes hölgy nem találta meg az igazit
“Olyan férfit keresek, aki gazdag és szívesen utazgat a világban, és aki gyerekkel ajándékoz meg. Legyen kifinomult úriember és lehetőség szerint dolgozzon a Cityben Londonban!” – ez volt a nő kívánsága.
Nem kevés, amit a 47 éves Tereza Burki kért – ismerte el a bíró, aki végülis az ő javára ítélt. Miért fordult bírósághoz az igényes hölgy? Mert hiába fizetett ki 12.600 fontot az évek során, mégsem találta meg álmai lovagját. Pedig a Seventy Thirty ügynökség azt állította, hogy bőséges a kínálat a gazdag úriemberekből.
Csakhogy ez nem így volt – állapította meg a bíróság. Az ügynökségnek összesen száz férfikliense volt, és nagyrészük nem is különösebben gazdag. Vagyis a hölgy nem azért maradt hoppon, mert túlságosan magasak voltak az igényei, hanem azért, mert a kínálat nem bizonyult megfelelőnek. A bíró Gertrude Steint idézte. Az amerikai életbölcsességek kifogyhatatlan forrása ezt mondta: “Aki azt állítja, hogy pénzért nem kapható a boldogság, az nem tudja, hogy melyik boltba menjen!”
A bíró szerint a 47 éves háromgyermekes családanya azért fordult a párkereső ügynökséghez épp London belvárosában, mert azt gondolhatta: a pénzéért olyan partnert szerez, aki megfelel magas igényeinek! Abba a boltba ment, ahol ezt ígérték, de valójában nem rendelkeztek megfelelő kínálattal! Ezért a bíró úgy döntött: az ügynökségnek vissza kell fizetnie mind a 12.600 fontot, amelyet a hölgy nekik adott. Ezenkívül még 500 fontot is megítélt azért, mert a szóbanforgó hölgyet lelkileg megviselte az eset.
Az ítélet örömmel töltötte el a hölgyet, aki nem találta meg a párját a párkereső ügynökségen. Felháborította viszont az ügynökség főnökasszonyát, aki szerint a hölgy elvárásai nevetségesen magasak voltak ahhoz képest, amit ő nyújtani tudott. Burkoltan célzott rá, hogy kifinomult dúsgazdag úriemberek nem feltétlenül egy 47 éves háromgyerekes családanyáról álmodoznak, akivel együtt járhatnák be a világot. Aki ráadásul egy negyedik gyereket is akart. Mindezt persze nem mondhatta ki, mert akkor kiderült volna, hogy a párkereső ügynökség kliensei jelentősen túlbecsülik saját vonzerejüket. Ráadásul sokkal több köztük a nő, mint a férfi. Ezért a párkereső ügynökségek jelentős részben illúziókra alapozzák a létüket, de ebben a tekintetben nemigen különböznek sok más cégtől, amely álmokkal kereskedik. A baj csak akkor van, ha az elégedetlen ügyfél a bírósághoz fordul.