Magazinok főszerkesztői székeiben már eddig is ültek nők, de ez most valami egészen más. A napilapok világa eddig kizárólag a férfiaké volt, legalábbis ami a vezető szerepeket illeti.
Ez olyan, mint egy repedés az üvegmennyezetben – mondja maga az érintett. Kettős felelősséget érez: azt mondja, nem csak az ő reputációja, hanem valahol az összes szaúdi nőé függ attól, hogy ő hogyan teljesít majd. És hozzáteszi: a sikere addig nem lesz teljes, amíg más nők nem jelennek meg hasonló kulcspozíciókban a szaúdi sajtóban.
Dzsabarti tavaly tavasszal került a Saudi Gazette-hez annak riválisától, az Arab Newstól. Ott kilenc évet töltött. Mostani kinevezése előtt már a főszerkesztő-helyettesi posztig jutott el. Az új lapjánál egyébként 20 riporterből csak három férfi. Azt mondja, Szaúd-Arábiában a nőket jobban érdekli ez a szakma, mint a férfiakat. De a vezető posztokon mégis férfiak ülnek.
Az új főszerkesztő elődje azt nyilatkozta, hogy azért Dzsabarti lett a főszerkesztő, mert rászolgált. Megdolgozott érte. Alkalmas rá. Nemtől függetlenül. Szerinte egy főszerkesztő olyan, mint egy szakaszparancsnok. Gyorsan kell döntenie, csipőből kell lőnie, improvizálnia kell anélkül is, hogy a szabályokba kapaszkodna. Ő például örömmel tette két szaúdi női olimpikon sztoriját a címlapra akkor, amikor mások ezt nem merték felvállalni.