Khieu Samphant, aki a Vörös Khmerek rémuralma idején az ország névleges államfője volt, és Nuon Cheat, Pol Pot egykori jobb kezét a “kettes számú testvért” egyszer már életfogytiglanra ítélte az ENSZ kambodzsai bírósága. Az augusztusban lezárult per tárgya azonban nem a népirtás volt, hanem “csak” annak a mintegy 17 ezer embernek az ügye, akiket az ország akkor leghírhedtebb börtönében, a Tuol Slengben tartottak fogva, és gyilkoltattak meg koholt vádak alapján. A két idős kommunista vezér akkor is tagadta a vádakat, és állította, semmit sem tudott a brutális kínzásokról, gyilkosságokról, a rendszer embertelenségéről. Most arról kell számot adniuk, hogy tudták-e milyen körülmények között élt akkor az ország népe. A vádirat szerint szerint a Vörös Khmerek négy éves uralma (1975-79) alatt mintegy 1,7 millió ember halt meg pusztán azért, mert erőszakkal elhurcolták eredeti lakóhelyéről, munkatáborokba zárták, ahol nem voltak megfelelőek sem a higiéniai körülmények, sem az élelmezés, viszont embertelen munkakörülmények között kellett dolgozni.
A Vörös khmerek a maói kommunista elveket “továbbfejlesztve” igyekeztek megteremteni az “ideális paraszti társadalmat”, ahol nem volt helye a városoknak, az értelmiségnek, a pénznek, semmiféle szórakozásnak, és természetesen semmiféle önálló gondolatnak. A “nép ellenségeit”, illetve azokat akiket annak véltek vagy tituláltak kegyetlenül üldözték. Az országot romba döntő rémuralomnak végül a vietnami hadsereg bevonulása vetett véget, akik egy ortodox, Moszkvához hű kommunista rezsimmel váltották fel a Vörös Khmereket. Az országban a múlt század utolsó évtizedéig folyt a polgárháború, a megbékélés után viszont a Vörös khmerek maradékát integrálták az akkor immár demokratikus Kambodzsa államszervezetébe. Ezért is húzódott a számonkérés több, mint harminc évig. A jelentős nemzetközi nyomásra elinduló per első része ez év augusztusában zárult le, amikor a két főbűnösnek tartott egykori kommunista vezető életfogytiglani büntetést kapott. Tekintve hajlott korukat kétséges, hogy akár csak a per újabb felvonásának végét is megérik-e, így a mostani eljárásnak sokkal inkább szimbolikus jelentősége van: elégtételt adni az áldozatoknak, és kimondani a múlt bűneit.