Sandro Saade és fivére, Karim, akiknek gyökereik vannak Szíriában és Libanonban is, még 2003-ban telepítettek szőlőt a Földközi tenger partján fekvő Latakiában. Két évezreddel azután, hogy a rómaiak ugyanezeken a lankákon termelték meg a bornak valót. Az első évjárat a 2006-os volt. Ez az utolsó nagy szőlészet, amelyik még nem zárt be Szíriában.
Ahol a szőlők többnyire kisüzemek voltak, gyakran templomokhoz és kolostorokhoz tartoztak, és helyi fogyasztásra szánták a termékeiket. A szíriai keresztények az ország 22 milliós lakosságának a tizedét tették ki a polgárháború előtt. De nem csak ez a szám csökkent az erőszakos cselekmények nyomán, hanem a bortermelés is.
Vannak háborús sebek a Bargylus szőlészetben is. Augusztusban a kormányerők és a lázadók alig 100 méterre csaptak össze a farmtól. Néhány robbanás volt a szőlőtőkék között is, de a kár minimális, és a harc azóta máshol folyik.
“Szerencsénk van, hogy a konfliktus nincs nagyon közel. Szíriai más régióival összehasonlítva mi nem vagyunk kitéve annak, hogy tartósan érintse a területeinket” – mondja Sandro Saade a libanoni fővárosban, Bejrútban.
Mert a háború távozásra kényszerítette a Saade testvéreket is, mint több millió más menekültet. Most Bejrútból, 200 kilométeres távolságból igazgatják a birtokukat.
A szíriai alkalmazottak maradtak a harcok alatt is, és szüretelik, erjesztik a szőlőt, palackozzák a bort.
Nyáron, ahogy közeledik a szüret, havonta kétszer érkezik minta a szőlőkből Bejrútba, ahol Stephane Derenoncourt francia borász ellenőrzi a minőséget. Ő már a szőlészet létrehozása óta a Saade fivérekkel dolgozik.
A vörös szőlők közül Syrah, Merlot és Cabernet Sauvignon, a fehérekből pedig Chardonnay és Sauvignon Blanc teszi meg a hatórás taxiutat a határon át a kóstolóra. “Kockázatos Szíriába menni a háború miatt” – mondja a borász, miközben a tulajdonosokkal együtt ízlelgeti a szőlőket. “De évente hatszor-hétszer elmegyek”.
A konfliktus szélesedése ellenére a borkészítők eltökéltek abban, hogy nem zárják be a szőlészetet. “A termőföld minősége fantasztikus, mert kétféle föld is van… Ez nagyon jó a bortermeléshez.”
Kóstolás közben Derenoncourt a piros szőlőt szétnyomja, hogy ellenőrizze a héját. Azt mondja, két hét múlva kezdődhet a szüret, a fehéreké meg még korábban.
A legnagyobb kihívás, ha valaki egy másik országból vezeti a szőlészetét háború idején, a logisztika – mondja Sandro Saade. Évente körülbelül 45 ezer palackot dobozolnak be Szíriában, tengeren Egyiptomba viszik, onnét Libanonba, hogy aztán végül Antwerpenbe érkezzen, az európai raktárukba. “Mindent megpróbálunk, amit tudunk. Taxit szerezni Szíriából ide nem mindig könnyű. Egy hete, amikor a mostani szezonban először akartuk ellenőrizni a szőlőt, a taxi nem tudott átjutni a határon, mert az átkelőket lezárták.”
Azokat a palackokat, amelyek mégis kijutnak, neves londoni és párizsi éttermeknek adják el. Így a L’Atelier de Joel Robuchon-nak, Gordon Ramsay Claridges-ének vagy a Dorchester hotelnek.