Káros-e a nemzeti egységre a léggitár?

Zöld népviseletben tátogtak lányok egy osztályteremben a múlt héten Lebap régióban, mikrofonjuk a felmosórongy, gitárjuk a seprű, hegedűjük pedig a zászló volt. Már több mint 40.000-en látták a Youtube-ra felkerült videót. A hatóságok nem örülnek.

Tulajdonképpen razziákat tartottak az iskolákban – tájékoztatott a türkmén disszidensek által működtetett Türkmenisztán krónikája honlap. Az önkormányzatok képviselői ellenőrzik, milyen képeket és felvételeket tartalmaznak a diákok mobiltelefonjai. Az egyik esetben, amikor erotikus tartalmakat is találtak, a tanárokat elmarasztalták, a szülőket pedig figyelmeztették. Az oldal értesülései szerint más régiókban is vizsgálódtak és néhány esetben el is kobozták a mobilokat.

Ez a hír annyira nem meglepő, ha ismerjük a nemzetközi emberi jogi szervezetek jelentéseit Türkmenisztánról. A világ egyik legkeményebb és legelzártabb diktatúrájában ma sem ritka a kínzás és az embertelen bánásmód – derül ki az Amnesty International 2014-es jelentéséből. Az amerikai Freedom House sajtószabadságot vizsgáló 197-es listáján pedig csak Észak-Koreát előzi meg.

Ez azonban csak a kép egyik fele. A Szovjetunió felbomlása után a sztálini politika örökségeként etnikailag és területileg is nagyon heterogén Türkmenisztán indult el az önállóság útján. A térségben pedig számos dolog jelent komoly kihívást – a terjeszkedő iszlám szélsőségtől kezdve az etnikai ellentétekig. Így az ország stabilitása nem csak csak lakosság számára jelent előnyt – ha összevetjük például Afganisztánnal, vagy a folyamatos forradalmak és ellenforradalmak dúlta Kirgizisztánnal – hanem a nemzetközi közösség számára is. A nemzeti egység megteremtése pedig nem volt – és nem is könnyű feladat.  Viszont a feladat egyre nehezebb a globalizáció és az internet miatt.

Kép: Europress/AFP