Szerelmi vallomás Havannáról
La Habana, mon amour, egy szerelem, amelyet erősen meghatároz a távolság: Zoé Valdés kubai írónő 20 évvel ezelőtt hagyta el havannát és most közzé tette azt a könyvet, amelyben nagyon személyes módon vall ,,egykori és mai” szerelméről, a kubai fővárosról.
A városról szóló leírások, emlékek keverednek a Castro-rendszer éles, könyörtelen kritikájával és azzal a véleménnyel, hogy nem lát lehetőséget ebben a formában a demokratikus átalakulásra.
Valdés húsz évvel ezelőtt utazott franciaországba, hogy előadásokat tartson José Martiról és soha többé nem tért vissza: miután megjelent a La nada cotidiana (A hétköznapi semmi) című könyve, olyan éles bírálatoknak volt kitéve, hogy tudta, nem térhet haza. megtiltották, hogy dolgozzon és nagy esélye volt annak, hogy a mindennapokban is zaklassák. tehát Franciaországban maradt. Véleménye szerint fenyegetéseket kapott a párizsi kubai nagykövetségtől, hogy megverik és egyszer egy követség előtti tüntetésen megpróbálták ezt az ígéretet beváltani – mondja Valdés, aki még emigránsoktól is szokatlan gyűlölettel nyilatkozik a kubai rendszerről.
Jelenleg is úgy látja, hogy Kuba nem az az ország, ahová ő szeretne visszatérni. Szerinte Kubáról egy egészen idealizált kép él az emberekben külföldön, nem ismerik a mindennapok erőszakát, az utcák veszélyét és a rendszer kegyetlenségét.
Zoé Valdés 1997-ben kapta meg a spanyol állampolgárságot, de már régóta Párizsban él. Magyarul két könyve jelent meg, Az apám lába, és A semmi Édenében.