Győztek a Sátán hívei – betiltották az imát egy amerikai városban
Phoenixben mindeddig egy közös imával kezdődtek a városi tanács ülései – mostantól csak egy perc csend lesz. Ez – konkrétan – a Sátán műve.
A vita hosszú, a szavazás szoros volt, végül egyetlen szavazattal nyertek azok, akik az egy perc csend mellett voltak. Sal Di Ciccio városi tanácsnok szerint ez egy szomorú nap Phoenix számára, hiszen ezzel a tanács a gyakorlatban betiltotta az imát. A cél pedig az volt, hogy megakadályozzák, hogy a Sátán templomának hívei – a vallásszabadság alkotmányban rögzített jogánál fogva – február 17-én maguk is imádkozzanak a tanácsteremben, ami az ő esetükben, hittételeiknek megfelelően a Sátán megidézését jelentette volna. A keresztény városatyák szerint így valójában a Sátán győzedelmeskedett.
A sátánizmus Amerikában már évekkel ezelőtt kilépett a föld alatti szekták titkos világából, és igyekszik magát, mint bevett vallást elfogadtatni, nyilvános templomokat nyitnak, sőt, a vallásszabadság nevében, sátánista hittankönyveket adnak ki, és adnak az iskolások kezébe. Hitvallásukban az áll, hogy céljuk a “jóindulat és empátia felkeltése az emberekben”, és hogy “tiszteljük második szabadságát, még akkor is, ha minket ez zavar”. Lucian Greaves, a Sátán Templomának vezetője, a Washinton Postnak azt nyilatkozta, hogy “Számunkra a Sátán az örök harcot jelképezi a zsarnokság és az önkényuralom ellen.” Greaves komolyan tiltakozik az ellen, hogy vallását “szektának”, különösen pedig “gyűlöletre uszító csoportnak” tekintsék.
Phoenix polgármestere is azzal érvel az ima-tilalom mellett, hogy ellenkező esetben a várost a Legfelsőbb Bíróság elé citálhatnák az Alkotmány megsértéséért, és nagy valószínűséggel a sátánisták nyernének. Ezt megerősítette Gergory Lipper is, a Sátán ügyvédje. Pontosabban ő a Társaság az Állam és Egyház Szétválasztásáért jogi képviselője, de az elmúlt években már számos – hasonló – jogi ügyben képviselte a Sátán Egyházát. és rendszerint nyert. Lipper szerint , bár helyesen cselekedtek a városatyák, igencsak megkérdőjelezhetőek az indokaik, hiszen valójában mégis csak az volt a céljuk, hogy egy vallási kisebbséget elnémítsanak. És ezért a döntést a sátánisták is “némi rossz szájízzel” fogadták.