Nincs még egy ilyen hely a világon – interjú egy Észak-Koreában járt magyar turistával

Észak-Koreáról sok mindent hall az ember, eldönteni azonban a hírekből, hogy mi igaz és mi nem, szinte lehetetlen. Interjúalanyunk magyar állampolgár, aki turistaként járt ott. Szeretne névtelen maradni, hiszen a jövőben is tervez utat Észak-Koreába. Válaszaiból talán kellően hiteles képet kaphattunk abból, amit egy átlag magyar tapasztalhat a Koreai Demokratikus Köztársaságban.

Észak-Korea a világtól elzárkózó politikát folytat. Mennyire igaz ez a turizmusra? Szívesen látják a turistákat?

Az út során folyamatosan kísérik a külföldit, szabad mozgás nem lehetséges. Nyilván csak azt mutatják meg, amit akarnak, csak olyan helyre visznek, amit meg akarnak mutatni. Így ez a fajta politika a turizmust is teljes mértékben átszövi. Csak állami utazási iroda létezik, ezen keresztül lehet beutazni. Helyiekkel nem nagyon érintkezik a külföldi turista, kivéve természetesen az idegenvezetőt, sofőrt, szállodai és éttermi személyzetet. Ők kedvesek és örülnek a külföldieknek.

Lehet azt mondani, hogy a turizmus szempontjából Észak-Korea is csak egy ország a sok közül?

Semmiképpen sem. Annyira speciális már a bejutás is, és természetesen az ott tartózkodás is, hogy mindenképpen kuriózum.

Befolyásolják-e szerinted, és ha igen, milyen szinten az ENSZ-szankciók a helyi turizmust?

Az ország a beutazó turizmusból dollárhoz jut. Ezek az utak mesterségesen felsrófolt árúak, ár-érték arányban kifejezetten rossznak mondhatók. Ugyanakkor a kuriózum miatt egyszer megéri. A szomszédos Kínában harmadannyi pénzből sokkal jobb szolgáltatást lehet kapni. Nyilván az országnak így jön némi kárpótlás pénzben. Magát a turzimust a szankciók nem érintik szerintem, mi például mindenhol bőséges ebédet és vacsorát kaptunk. Személy szerint nem éreztük a nagy szegénységet.

A rengeteg hír után, miszerint igen veszélyes dolog Észak-Koreába utazni, miért szemeli ki bárki célpontnak az országot? Nem félnek az emberek attól, hogy egy rossz mozdulat és munkatáborba kerülnek?

A rengeteg hírt, főleg az interneten olyan emberek írják, akik soha nem jártak ott. Vannak szabályok, számunkra néha nevetséges és buta szabályok. Ha valaki ezt betartja, Észak-Korea biztonságos. Bűnözés nyilván nincs. Én is tudok olyanokról, akiket börtönbe vagy munkatáborba küldtek, legutóbb egy fiatal amerikai turistát, de ezeknek a dolgoknak okuk van és a saját butaságuk miatt kerültek ilyen helyzetbe. Észak-Koreának nem érdeke, hogy elijessze azt a kevés turistát, aki odamegy és ezzel elveszítse a pénzforrást. Aki nem csinál hülyeséget, azt nem bántják. Aki meg fél, az ne induljon el – ilyen egyszerű.

Mi kell ahhoz, hogy valaki kijusson? Ha például egy magyar ember eldönti, hogy ki akar menni, mit kell tennie, mit kell számításba vennie, mire lesz szüksége, hová fordulhat?

Vannak erre specializálódott irodák főleg Kínában, ezekkel fel kell venni a kapcsolatot és ki kell fizetni az utat. Egyáltalán nem olyan zárt az az ország, mint amilyennek ki van kiáltva. Egy hónapon belül bárki elintézheti a szervezést. Ezek az irodák mindenről részletesen tájékoztatnak. Így senki nem mondhatja azt, hogy nem kapott elegendő információt, hogy mit szabad és mit nem.

Hogyan zajlik az út? Egyszerűen leszáll a gép Phenjanban, mintha csak Dél-Koreába mennénk?

Lehet menni repülővel vagy vonattal. Érkezéskor vár a jármű a sofőrrel és az idegenvezetővel. A program elég fix, nem nagyon rugalmasak a változtatásban, de az ország nagy része nyitott a turizmus előtt. Csak mindent előre kell leegyeztetni. Utána nincs más dolga az embernek, mint hogy nézelődjön és fotózzon Tavaly olvastam az interneten, hogy egy francia újságíró titokban milyen képeket csinált Phenjanban. Na ugyanazokat a helyeket én is körbefotóztam nem titokban. Ennyit arról, hogy mennyit lehet elhinni az interneten kerengő cikkekből.

Tudomásod szerint utaznak magyarok Észak-Koreába? Ha igen, milyen számban, milyen gyakran? Leginkább honnan érkeznek a turisták?

Az én ismeretségi körömben jó néhány ember van, aki járt már ott. Alkalmanként indítanak csoportos utat is. Mondom, nem olyan lehetetlen bejutni, mint ahogy a nyugati média beállítja. A legtöbb turista Kínából érkezik, nekik könnyebb a bejutás.

Mennyire mozoghatnak szabadon a külföldiek? Mennyire találkozhatnak a helyiekkel? Milyen veszélyek vannak?

Említettem korábban: csak kísérettel lehet mozogni. Reggeltől estig, szállodától szállodáig kísérik az embert, ezért kevés lehetőség van a helyiekkel való találkozásra a turizmusban dolgozókon kívül. Néha lehet, a metrón vagy a vidámparkban. De nem tudnak semmilyen nyelven, csak koreaiul. Veszély? Hát az egyetlen az, hogy beállhat az ember dereka a sok hajlongástól a Kim család szobrai előtt.

Mit érdemes megnézni Észak-Koreában, illetve mit lehet? Mennyire ismerheti meg az ember a kultúrát? Van-e lehetőség például nyugati értelemben vett szórakozásra?

Az ország nagy része nyitott, de egyik pontból a másikba menet nem állnak meg a buszok. A nagy szegénység viszont így is kézenfekvő, azt nem tudják eltitkolni, hiszen a buszból látni lehet mindent. Sok érdekes dolog van, mindenképpen azok az észak-koreai rendszer emlékművei, de vannak gyönyörű hegyvidékek és meglepő módon néhány buddhista kolostor is fennmaradt, sőt egy szerzetessel is találkoztunk. Persze mennyire volt rendszerhű szerzetes, az már más kérdés. Megismerni a helyi kultúrát csak az idegenvezetőn keresztül lehet. Viszont a teljes napot kitöltik programokkal. Szórakozás? Voltunk Phenjan egyetlen night clubjában. Voltak nyugati italok, néhány billiárdasztal és szólt a Modern Talking. Rajtunk kívül két helyi ember volt – gyanítom, beépített ügynökök lehettek.

Milyenek az ételek, mit lehet vásárolni, milyenek a boltok?

A boltok üresek, így hallottam, ugyanis minket nem vittek el oda. Éttermekben, illetve szállodákban ettünk, ugyanaz a konyha, mint a déli testvérnél. Ja, és eszik a kutyát.

Milyen tapasztalatokkal gazdagodhat egy átlagturista az országban? Van esélye annak, hogy valaki többször vissza szeretne menni? Mi lehet ennek az oka?

Igazából a kuriózum maga a tapasztalat. Nincs még egy ilyen hely a világon. Bármennyiszer vissza lehet menni, csak nem szeretik, ha az ember a sajtónak mesél. Ezért kértem én is, hogy maradjak névtelen, mert tervben van jövőre egy újabb út, és ha kikerül a nevem, esetleg nem kapok vízumot.

Igaz-e, hogy a metró olyan, mint a bánya, leszámítva néhány csilivili állomást, amit külföldieknek mutogatnak?

Bennünket három állomásra engedtek be, ezek valóban szépek. Mondjuk természetesen tele van mind propagandával. A többi állomás milyen lehet, azt nem tudom.

Kinek ajánlanád, hogy útnak induljon, és kinek nem?

Ez nem egy szokványos út. Én 25 éve járom a világot, majd száz országba jutottam el. Nekem nem kell horvát tengerpart, Eiffel-torony vagy török Riviéra, én a különleges helyeket szeretem. Az ilyen gondolkodású embernek mindenképpen. Mert egy teljesen más világ, mint a többi ország. Ugyanakkor annak semmiképpen sem ajánlom, aki úgy gondolja, ő a nagyfiú, és neki ne mondják meg az alatt a pár nap alatt, hogy mi a tuti, mert az ilyen tényleg könnyen munkatáborban találja magát. Nem kell kint okoskodni, csak bólogatni és a véleményünket megtartani magunknak.

Tudsz-e olyan dolgot mondani, amit útjaid során csak Észak-Koreában tapasztaltál?

Az állami agymosás. Ilyen szinten sehol nem létezik. Én azt hittem sokáig, hogy az amerikaiak a világ legelbutítottab és agymosottabb nemzete, de Észak-Korea mindent visz. Nyilván más rendszerben és vonatkozásban. Ezek az emberek valóban hiszik, hogy az ő világuk a lehető legjobb és a többi ország sokkal rosszabb, mint az ő hazájuk.

Van-e tudomásod arról, hogy valaki végleg Észak-Koreába költözött külföldiként?

Hallottam néhány elvetemült próbálkozásról. Volt egy amerikai, aki mikor megérkezett, széttépte az amerikai útlevelét és közölte, hogy Észak-Koreában akar letelepedni. Rossz ötlet volt, kémnek hitték, munkatáborban végezte. Persze, hogy mennyire igaz a történet, ki tudja.

Hogyan öltözködnek az emberek? Van-e divat?

Nagyon kevés variáció van, általában ugyanolyan konfekcióruha van az embereken. A nők kiskosztümben dolgoznak, a férfiak szürke, semmilyen színű öltönyben. Szabadidőben persze felvesz némelyik pólót. Farmernadrágot nem láttam.

Végső soron milyen az élet Észak-Koreában?

A phenjani elitnek jó. Ingyen kapnak lakást és sok mindent. De Phenjan kirakatváros. Csak a kiválasztottak élhetnek ott. Mozgássérültek vagy szellemi fogyatékosok például nem. Vidéken a szegény többségnek pokol lehet az élet…

(Illusztrációk: Wikimedia, travelnewsdigest.in, time.com, Eric Lafforgue/Courtesy NK News, North Korea Travel)