Meghalt Celina González, a kubai son királynője
Celina González halálával ismét egy világklasszisnak számító kubai művész távozott az élők sorából, akinek zenei öröksége azonban minden bizonnyal sohasem merül majd feledésbe. A kubai son királynője hosszantartó betegség után hunyt el a kubai Matanzasban. Az 1928-ban született énekesnő a hagyományos kubai ritmusok, a música campesina valószínűleg egyik legemblematikusabb képviselője volt, aki kitűnő érzékkel vegyítette a kubai vidék spanyol és afrikai gyökerű muzsikáját.
Celina gyerekkorában családjával együtt költözött a Vieja Trova néven is ismert zenei irányzatnak otthont adó Santiago de Cubába, ahol már fiatal korában is kitűnt egyedülálló hangjával. Kezdetben Celina főként a kreol földművesek körében kedvelt, a tízsoros décima strófára írott guajiro és punto cubano műfajt művelte, majd miután Ñico Saquito mesterrel kezdett el dolgozni egyre nagyobb szerepet kapott repertoárjában a son és a guaracha.
A negyvenes években Celina a guantánamói Reutilio Domínguez Terreróval alakított duót, amely Celina y Reutilio néven rövidesen a kubai zene élvonalába repítette a párost, olyan slágerekkel, mint az “A Santa Barbara” vagy a “Yo soy el punto cubano”. Reutilio és Celina hamarosan össze is házasodtak és a két zenész egészen Reutilio 1971-ben bekövetkezett haláláig rengeteg közös dalt jegyzett.
Celina és Reutilio az ötvenes években már olyan neves művészekkel énekelt együtt New Yorkban, mint Beny Moré vagy Barbarito Diez, és bár a duó 1964-ben feloszlott, ez azonban korántsem vetett véget az énekesnő karrierjének, aki szólistaként is megállta a helyét.
1980-ban Celina című albumáért az Egrem Ezüst Lemezzel díjazta, majd 1984-ben Kuba egy, a Szovjetunióba és Bulgáriába szervezett jutalomúttal ismerte el az énekesnő munkásságát. Ugyanebben az évben a kolumbiai Cali városában a 27. Nemzetközi Zenei Fesztiválon a legjobb énekesnek járó címet nyerte el, majd 1988-ban sikeres európai turnéja után a BBC-vel rögzített néhány felvételt. Celina Gonzálezt később az UNESCO a Arany Picasso éremmel tüntette ki, 2001-ben Grammy-re jelölték a “Cincuenta años… como una reina” című albumát.
Nem túlzás azt állítani, hogy a Celina jellegzetes hangján énekelt patinás slágerek egy, a latin-amerikai zenéért rajongó, magára valamit is adó vájt fülű műkedvelő kollekciójából sem hiányozhatnak.