A nem létező háború áldozatai – orosz katonák személyes beszámolói

A Newsweek legújabb számában és online kiadásában is megjelenő cikkében jelölt koporsókról, a 200-as szállítmányról, az éj leple alatt végzett temetésről, rettegő orosz katonákról, eltűnt férjekről és gyermekekről számol be.
„Amikor múlt hónapban a Rosztov felé tartó vonaton voltunk, fogalmam sem volt róla, hogy Ukrajnába tartunk; mindannyian azt hittük, hogy csak egy másik bázisra visznek minket a szokásos gyakorlatok miatt. Ha tudtam volna, hogy háborúba visznek, még Kosztrománál kiszálltam volna, mivel két kisgyermekem van otthon” – nyilatkozta az újságnak az orosz 98-as Légideszant Osztály 331. ezredéhez tartozó egyik ejtőernyős. Arra a kérdésre pedig, hogy ki volt Oroszország ellensége, azonnal jött a válasz: „Amerika.”
A katona elmondása szerint később kaptak egy pihenőnapot, amikor visszavitték őket Rosztovba. Ekkor lehetőségük nyílt röviden beszélniük családjaikkal is. Majd hogy ne lehessen őket azonosítani, a parancsnokok elrendelték, öltözzenek át nyugati sivatagi álcaruhába, amit a feleségüknek kellett megvenni a saját pénzükön.
A katona arról is beszámolt, hogy nem írattak velük alá semmilyen kiegészítő nyilatkozatot, pedig a hatályban lévőben nem szerepel a külföldi bevetés lehetősége. „Sohasem jelentkeztem erre; de bármilyen próbálkozás a kilépésre felesleges – holnap visszaküldenek minket a húsdarálóba; ha valaki korábban elmondta volna nekem az igazságot, egyikünk sem jelentkezett volna havi ezer dollárért arra, hogy élve megsüssenek minket Ukrajnában.”
Miközben a hivatalos szervek továbbra is tagadnak, az interneten képek jelennek meg az orosz tüzérségről Ukrajna területén, videók katonaanyákról, akik könnyeik között könyörögnek Putyinnak, hogy engedje el a szeretteiket, és katonákról is, akiket az ukrán erők fogtak el.
Időnként még az „kedves zöld emberek” is elszólják magukat, a Newsweek tudósítójának Szlovjanszkban a következőt mondta egy katona: „Mi csak ‘kedves zöld emberek’ vagyunk, akik a Szovjetunióban születtek, pont, mint a Krímben.” Pár nappal később Anatolj Sztarosztin parancsnok Horlivkában „nagy megkönnyebbülésnek” nevezte a segítséget, amit az orosz különleges erőktől kaptak.
Nem sokkal később, június 2-án pedig visszatért Oroszországba az első „200″-as jelölésű kamion. A szállítmánya pedig 31 önkéntes orosz katona holtteste volt. Erről azonban egy hivatalos csatorna sem számolt be, és az „önkéntesek” családjának is napokba telt megtalálni elesett hozzátartozóikat.
Ebben a hónapban az orosz parancsnokok pedig egy példátlan hadgyakorlatot terveztek MiG-31-es elfogó vadászrepülőgépekkel, Su-24MR felderítőkkel és nukleáris eszközökkel.
Annak ellenére, hogy a felek tárgyalóasztalhoz ültek, a központi televízió csatornák tovább folytatják az Amerika ellenes narratívát, a parancsnokok pedig egy Amerika és NATO elleni háborúra edzik katonáikat.
Mindeközben a titkos temetések tovább folynak az éj leple alatt, a kis falvak temetőinek elhagyott részén a teherautó reflektorfényében. A hír is szájról szájra terjed Dmitrij Kusztovról, a besorozott húsz éves katonáról, aki egy éve szolgált a seregben, és akiről a családja sem tudta, hogy Ukrajnában harcolt. A helyiek még hozzáfűzik: “Túl korán halt meg”.