Tény, hogy a 2013 márciusában közé tett rangsor adatok tömkelegét zúdítja a gyanútlan olvasóra, ám a megfelelő szelekció után érdekes és beszédes képet kapunk Latin-Amerika valós fejlettségéről illetve annak irányáról.
Nem meglepő, hogy a világviszonylatban 40-ik Chile és 45-ik Argentína vezetik a latin-amerikai rangsort, ám érdemes kicsit részletesebben is megvizsgálni azokat az indikátorokat melyekből végül az IDH-t kalkulálják.
A várható élettartam szempontjából Chile és Kuba vezeti a listát – átlagosan 79,3 évre számíthat, aki a két országban látja meg a napvilágot, ezzel az adattal egyébként a két latin amerikai ország jó 5 évvel hazánk előtt jár. Nem más a helyzet Uruguayjal ahol 77,2-, Mexikóval ahol 77,1 év az átlagéletkor, szemben a magyar 74-os átlaggal. A legalacsonyabb adatokat pedig Bolívia 66,9, Guatemala 71,4 és Salvador 72.4 prezentálja évvel.
Amennyiben latin-amerikai fiatalok által átlagosan az iskolapadban elötlött időt nézzük – tetszik, nem tetszik – a sokat kritizált, elméletben kommunista diktatúrától sanyargatott Kuba, a maga 10.2 éves mutatójával bizony még a legfejlettebb Chilét is lekörözi, ahol átlagosan 9.7 évet töltenek az iskolában a nebulók. A sereghajtó e tekintetben Guatemala, ahol alig több mint négy évet képes az oktatási rendszer ténylegesen az iskolában tudni a fiatalokat.
Magyarországon ez az adat 11.7 év, ami ugyan Kubát megelőzi, de ami igazán érdekes, hogy a fejlett világ élbolyát alkotó Norvégia 12.6 éves átlaga sem sokkal magasabb, illetve a Svédország 11.7 évével pedig hazánkkal megegyező mutatókkal bír, ami azt bizonyítja, hogy a magasabb fokú gazdasági fejlettség nem jár szükségképpen karöltve egy jobban iskolázott társadalommal.
Gazdasági vizekre evezve az egy főre eső bruttó hazai termék vizsgálatával folytatja elemzését Rebossio, melyből az derül ki, hogy a külföldi befektetéseket nem számolva Argentína jár élen 15 347 dollárral, őt követi Chile a maga 14 987 dollárjával, míg a sor Paraguay és Bolívia zárja 4 497 és 4 444 dollárral.
Mivel kétségkívül a régióban találjuk a gazdasági szempontból legpolarizáltabb társadalmakat, talán relevánsabb adat az ún. Gini-együttható, mely a megtermelt össztermék elosztását, valamint az adott országra jellemző gazdasági különbségeket is figyelembe veszi.
A Gini-együttható nullásra értékeli a legegyenlőbb társadalmakat, míg az indikátor növekedése az egyenlőtlenül elosztott nemzeti jövedelmeket jelöli. Ha Latin-Amerika hét legnagyobb gazdaságát vizsgáljuk, akkor Chile 0,521-es Argentína 0,445, Mexikó 0,443, Venezuela 0,488, Peru 0,481, Brazília 0,547 míg Kolumbia a nem előkelő 0,559-es együtthatót produkál és ezzel a régió legegyenlőtlenebb társadalmának címét vívja ki. A magyar 0,321-es adat valahol az hátsó európai mezőnynek megfelelően alakul.
Ismét érdekes kérdés a nemek közötti egyenlőséget vizsgáló mutatók, melyet a férfiak és nők reprodukciós egészségének vizsgálatával illetve a munkaerőpiaci helyzete, valamint a politikai, gazdasági és társadalmi szerepvállalásának arányában állapítanak meg.
A régióban a legprivilegizáltabb helyzetben a Costa Rica-i ( 0.34-as index) nőket találjuk, őket követik a kubaiak (0.35) , majd a chileiek (0.36) , a sor pedig ezúttal is Guatemala zárja 0.53-as egyenlőtlenségi indexszel.
Tovább vizsgálva a nők helyzetét, az anyai halálozást tekintetbe véve, Chilében a legkedvezőbb a helyzet, ahol minden 100 000 élve születésre 25 halálozást regisztrálnak csak 3-al többet, mint Magyarországon, míg 77-et Argentínában, 50-et Mexikóban és 67-et Peruban. Kolumbia 92 anyai halálozással zárja a sort.
Ha a nők politikai szerepvállalását vesszük górcső alá, kiderül, hogy ismét csak Kuba vezeti ranglistát, ahol minden férfi képviselőre 0,82 női politikus jut, a szigetországot 0,67-es aránnyal Nicaragua követi, Panama 0,09 -es adatával, Magyarországon egyébként ez az arány 0.35% körül alakul (folytatjuk).