Hanuka megünneplése Havanna három zsinagógájában, illetve a Santiago de Cubában és Camagüeyben lévőkben minden évben elmaradhatatlan része a decemberi naptárnak, idén ez december 17-ére esik. Négy évvel ezelőtt még Raul Castro is jelen volt e jeles pillanatban, Adela Dworin, a Kubai Zsidó Közösség vezetője mellett, a havannai Bet Shalom zsinagógában. (foto lent)
Havannában a zsidó kulturális központ azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy egyáltalán nem hívja fel… vagyis itt nincsenek a máshol megszokott fegyveresek és biztonsági őrök a bejárat előtt, nem állítottak fel vasrácsos kerítéseket és a gyalogosokat sem terelik át, biztos ami biztos az út túloldalára. A hatalmas fém David-csillag is ott lóg háborítatlanul az ajtón, nem védik kamerák és nehéz ajtórácsok. Az épület pedig akár Tel Avivban is állhatna szögletes formáival, pasztel szineivel – pedig Havanna Vedado kerületében vagyunk. Bárki bármikor bejöhet ide, és megnézheti a falon függő nagy Einstein képet Moses ben Maimon képének társaságában.
A kubai zsidó közösség büszke mindarra, amit a Castro rendszeren belül elért: van könyvtáruk, ifjúsági szervezetük, nőegyesületük, népitánc csoportjuk, vasárnapi iskolájuk a 4-18 éves gyerekeknek, számítógép tanfolyamuk, héber nyelvkurzusok és egy ingyenes patikájuk – természetesen a tanfolyamok is ingyenesek, mondják büszkén. S persze – kubai módra – minden péntek este és szombat délelőtt az imádság után három fogásos meleg menüt osztanak a résztvevőknek. Egy-egy alkalommal több mint kétszázan is ülnek a teremben, férfiak, nők, gyerekek.
A közösség népes – úgy 1500 főt számlál annak ellenére, hogy évente egy tucatnyi zsidó elhagyja a karibi szigetet és kivándorol Izraelbe. Rossz nyelvek szerint a közösség növekedését a vonzó kulturális programok mellett a jobb ellátási lehetőségek is táplálják – a zsidó közösség boltjaiban kissé jobb a kínálat és ez sem elhanyagolható tényező….
Vagyis a kubai közösség fejlődik, pedig egy csoda, hogy élnek még egyáltalán zsidók Kubában: tagjai 1959-ben támogatták a kubai foradalmat – ki nem támogatta volna azokat az eszméket, hogy ,,több igazságosságot, kevesebb szegénységet”. Ugyanakkor a zsidók nem vettek részt a gerillaharcokban, csak a háttérből rokonszenveztek az eszmékkel: megtanulták, hogy ,,idegenként” nem kell beleszólni egy ország politikai életébe. A Castro iránti lelkesedés azonban hamar elmúlt, amikor megkezdődtek az államosítások, bezárták a magániskolákat – ezek nagyon érzékenyen érintették ezt a közösséget, hiszen többségük jómódban élt Havanna elegáns kerületeiben, a Vedadón és Miramarban.
A forradalom előtt 15 ezer zsidót tartottak nyilván Kubában: az első közösségek már Kolombusszal megérkeztek, ők aztán a spanyol inkvizíció üldözéseinek is ellenálltak. A hatvanas évek közepére azonban számuk 2000 alá csökkent. A ,,polacos” (lengyelek) a huszas években, amikor megérkeztek Kubába, azért jöttek, hogy továbbmenjenek az Egyesült Államokba. Az ottani szigorú bevándorlási törvények ezt azonban nem tették lehetővé, hát letelepedtek a kikötő és az óváros között. Sok kis üzlet született, kávézók, éttermek nyiltak, szabók, cipészek dolgoztak itt. Ők azok, akik nem szerették meg a forradalmat, a boltjaikat államosították és bezárták: 10 ezer pesót kaptak értük.
Az embargó éveiben a külvilággal összekötő egyetlen kötelék vége Kanadában volt: 1961 óta minden évben érkezik egy szállítmány, benne mindennek, hogy a kubai zsidóknak egy rendes Pessach ünnepet lehetővé tegyen.
A zsidóság ujjászületését a szigetországbeliek az amerikai zsidóknak köszönhetik és persze Fidel Castrónak. Amikor szétesett a keleti tömb, Fidel 1992-ben engedélyezte a vallásgyakorlást: azonnal megindították azokat a programokat, amelyek az embereket visszacsalta a közösségbe, és minden évben érkezik egy ,,külföldi” rabbi is, hogy segítsen. Mivel azonban a zsidó közösség nemcsak lelki táplálékot kínált, a csekély privilégiumokért sokan igyekeztek soraikba: így történhetet meg, hgy sokakat nem vettek fel, mivel nem rendelkeztek zsidó ősökkel.
Annak ellenére, hogy Kubának és Izraelnek nincsenek diplomáciai kapcsolatai, 1995 óta a zsidók kivándorolhatnak Izraelbe – a kanadai követségen keresztül.