Japánban -más ázsiai kultúrákhoz hasonlóan- nem volt tabu a szex, mint a keresztény országokban. Oly merész ábrázolásokat engedhettek meg maguknak a művészek, amely a XX. század előtt elképzelhetetlen lett volna Európában.
Ezért is lett Katsukawa Shunei mester képsorozata, a szeretkezés tíz változata a világ legerotikusabb képe egy nemzetközi zsűri szerint. A japán mester az Edo korszakban élt és festett, valamikor 1795 és 1810 között. Japánban ezt a kort a dekadens művészetek korának tartják, amikor a shogun kormányozta a szigetországot, nem pedig a császár.
A Meidzsi korszak csak a XIX. század végén kezdődött meg, miután Edo neve Tokióra változott, és Japán a császár irányítása alatt megkezdte a felzárkózást az európai nagyhatalmakhoz és az USA-hoz.
Korábban a szexet minden különösebb aggodalom nélkül mutatták be, mert sem Japán ősi vallása, a sinto, sem pedig a buddhizmus nem tekintette azt eredendő bűnnek, mint a kereszténység.
Európában erre a XX. századig várni kellett. Így szerepelhet az erotikus művek világ-ranglistáján Egon Schiele leszbikus képe, mely a budapesti Szépművészeti Múzeumban látható. A bécsi festő Sigmund Freud kortársa volt, aki leplezetlenül ábrázolta az erotikát, amely korábban elképzelhetetlen lett volna, különösen mivel a képen két nő szerelmi aktusa látható. Bár Szappho az ókorban írt verseket a leszbikus szerelemről, de a keresztény időkben ezeket igyekeztek elfelejteni.
Az erotika ábrázolása a képeken ma már csak keveseket botránkoztat meg. A világ legelső múzeumai vetélkednek azért, hogy bemutassák ezeket a képeket, melyek vonzák a közönséget Japánban éppúgy, mint Európában, vagy Amerikában.