Idén eddig is már rekordszámú elefántagyarat és rinocéroszszarvat foglaltak le orrvadászoktól a kenyai parkőrök. Statisztikai adatokból kitűnik, hogy míg 2007-ben 47 elefánthalálozást jegyeztek fel, addig idén ez a szám jóval 200 fölött van.
A dolog iróniája, hogy miközben állatvédők, parkőrök egyre fejlettebb technológiát vetnek be az orvvadászat ellen, az elhullott egyedek száma csak nő. A parkokban dolgozók felszerelései, és a bevetett fegyverzet mind megfelelnek a modern kor szellemének. Azonban ahogy a LATF, a lusakai megállapodás katonai alakulatának vezetője, Bonaventure Ebayi rávilágított, nemcsak a természetvédők, hanem a vadorzók is egyre kifinomultabb technikát alkalmaznak. Így fennáll annak veszélye, hogy ha az állatvédők nem fejlesztik saját információszerzési technikáikat és harcmodorukat, akkor jelentős hátrányba kerülhetnek az orvvadászokkal szemben.
A LATF 1992-es létrejötte óta a regionális együttműködés a partnerországokkal sokkal intenzívebbé vált, azonban ez sem tántorítja el az óriási haszonnal kecsegtető orvvadászat résztvevőit.
Ebayi szerint, ha nem lépnek fel még hatékonyabban a törvénytelenségekkel szemben, akkor ez nem csak a turizmus iparágát, de az egész állat- és növényvilág drasztikus károsodását vonhatja maga után. Ennek kivédésre szó szerint katonai megmozdulásokra, fejlett hírszerzésre és nyomozási technikákra van szükség, mely visszaszoríthatja a féktelenné váló illegális állatkínzás trendjét.
Véleménye szerint az egész afrikai kontinens érintett a feketekereskedelem felszámolásában, hiszen ott van Dél-Afrika példája, ahol az orvvadászok helikoptereket használnak. Ennek hatására a 2009-es évhez képest majdnem duplájára nőtt az idei évben a legyilkolt orrszarvúak száma. Dél-Afrika a törvényi keretek szigorításával próbálja meg elrettenteni a résztvevőket: a szervezett bűnözés kategóriájába sorolja az orrszarvúak ellen elkövetett merényletet.
Az afrikai parkokban élő állatok területén gyakran telepszenek meg lázadó, felkelő harci alakulatok, ami tovább rontja a kiszolgáltatott élőlények életben maradási lehetőségeit. A gyenge államhatalom nem szabja gátját az élővilág pusztításának, a Nagy-Tavak térségében például éppen ezért sok állat esik a helyi bandák áldozatául. Sokan azt a véleményt osztják, hogy a levágott csontok nagy része a távol-keleti piacokra kerül, ahol egyrészt nagy a kereslet, másrészt borsosan megfizetik az illegális árut.
A nem megfelelően képzett parkőrök tudásának fejlesztése okozza az egyik legnagyobb fejtörést az érintett hatóságok számára. Az együttműködő Interpol szervezetének vezetője, Peter Younger hasonlóan vélekedik: a hírszerzési módszereket, ezek elemzését, és a nyomozásra irányuló eljárások korszerűsítését látja fontosnak. „Munkatársainknak ismerniük kell a törvényszéki technikákat, képesnek kell lenniük a nyomok pontos olvasása mellett az illegális kereskedelemben résztvevők felkutatására és ártalmatlanítására is”.
A megnőtt kereslet visszaszorítása érdekében törvényi eszközökre is szükség lenne, és emelni kellene a védelemben résztvevők számát. Kenyában például az ország területének nyolcadát lefedő parkok felügyelete, védelme összesen 1500 ember kezében összpontosul.
A kenyai vadonélő állatok szervezetének vezetője, Julius Kipng’etich szintén az orvvadászat megelőzésére, és az alkalmazott technikák fejlesztésére helyezi a hangsúlyt. Szerinte mindkét esetben az amerikai, valamint az izraeli technikák átvétele és meghonosítása lenne a legfőbb célkitűzés.
Kipng’etich szorgalmazza még egy külön erre a területre felállított törvényszéki laboratórium felállítását is, amelynek legfontosabb missziója az lenne, hogy feltárják, miként hullott el az állat, és hogy bizonyítékot találjanak az orvvadászok ellen. Ez pedig elősegítheti a gyanúsítottak törvény elé állítását, és legfőképpen a vadon élő állatok védelmét.