A német hírszerzés Amerikának kémkedett Európában

Betartják-e az európai cégek a különböző szankciókat? Ez érdekelte az amerikai hírszerzést, elsősorban Európában. Az NSA közvetlenül is kémkedett a szövetséges államok vezetői után. Ez kiderült Snowden vallomásaiból. Ám a német lapok csak most hozták nyilvánosságra azt, hogy az amerikaiak szívességet kértek és kaptak német kollégáiktól. A BND (Bundes Nachrichten Dienst) elektronikus megfigyelő központjából rendszeresen adatok érkeztek Washingtonba európai cégekről, európai politikusok és üzletemberek magánbeszélgetéseiről. Különösen a franciák jelentettek célpontot. A készséges német kollégák még az Élysée palotát is lehallgatták! De nem kímélték az Európai Unió brüsszeli központját sem. Mindezt egy 2002-es szerződés értelmében. Ez kiköti azt, hogy a két állam hírszerzése nem figyeli egymás politikai vezetőit. Ehhez képest az NSA lehallgatta magát Merkel kancellárt is.

Mennyit tudott erről maga a kancellár és a kancelláriaminiszter, aki közvetlenül felügyeli a hírszerzést Németországban? Lothar de Maiziere, a jelenlegi belügyminiszter volt akkor a kancellári hivatal vezetője, amikor a lehallgatások történtek. Ezért ábrázolta őt Pinokkió-orral a Bild Zeitung. Ő ugyanis mindent tagad. Arra hivatkozik, hogy szigorúan titkos ügyekről van szó, és ezért nem beszélhet. A miniszter azt ígéri: a parlament illetékes bizottsága előtt majd beszámol. A kínos ügy semmiképp sem javítja Németország és Franciaország kapcsolatát, pedig mind Berlinben, mind Párizsban kulcsfontosságúnak tartják a két állam együttműködését az Európai Unió szempontjából. Lehet, hogy Berlinnek fontosabb Washington, mint Párizs?