Obama naiv és gyenge

„Az Egyesült Államok soha nem volt és nem is lesz háborúban az iszlámmal”

 – ígérte Barack Obama közvetlenül hivatalba lépése után, 2009 áprilisában Ankarában a török parlamentben. Michael Oren volt washingtoni izraeli nagykövet a Foreign Policy magazinban írt cikkében összegyűjtötte, hogy mi minden következett ebből a tételmondatból az elmúlt hat és fél évben.

Az Obama-doktrína

Sokan meglepődtek azon, hogy idén januárban a Charlie Hebdo szerkesztősége és a kóser szupermarket elleni terrortámadás után miért nem utazott el Barack Obama Párizsba a nemzetközi szolidaritási tömeggyűlésre. Az elnök még ahhoz sem járult hozzá, hogy a rendezvényen Eric Holder igazságügy-miniszter részt vegyen, aki amúgy éppen a francia fővárosban tartózkodott. A bojkott tudatos volt: Obama nem értett egyet azzal, hogy a demonstráció szervezői nem tagadták le a tényt, miszerint a párizsi terrortámadás elkövetői muszlimok, az áldozatok egy része pedig zsidó volt. Az amerikai elnök világképébe ez nem fért bele, ezért kijelentette: a gyilkosok „erőszakos fanatikusok voltak (…) akik véletlenszerűen lövöldöztek az áruházban”.

A Fehér Ház szóvivője, John Ernest az újságíróknak még szájbarágósabban elmagyarázta, hogy az áldozatok „nem azért haltak meg, mert azok voltak, akik, hanem azért, mert véletlenül éppen ott voltak”. Mindegy, hogy ez az állítás mind a tényeknek, mind a terroristák nyilatkozatainak ellentmondott, az Obama-doktrínába nem illett bele az, hogy muzulmán radikálisokat az iszlám és a közel-keleti konfliktus zsidók meggyilkolására motiválhat.

Michael Oren emlékeztet arra, hogy Obama beiktatási beszédében 2009 januárjában új elemként jelent meg, hogy megszólította a „muszlim világot”. „Új, előremutató utat keresünk, a kölcsönös érdekek és a kölcsönös tisztelet alapján” – üzente Obama. Az angol kifejezés (Muslim world) az arab „umma” szóra utal, ami a klasszikus iszlám értelmezés szerint a hívőknek a határokon, kultúrákon és nemzeteken átívelő közösségét jelenti.

Személyes küldetés

Obama, mint a nyugati világ első számú vezetője, személyes küldetésének tekinti, hogy hidat építsen a muszlim világ felé. Első elnökválasztási kampányában rendszeresen beszélt muzulmán családtagjairól, indonéziai és kenyai tapasztalatairól. Megválasztása után első televíziós interjúját az Al-Arabija stábjának adta, első külföldi beszédét pedig a török parlamentben tartotta.

„Amerika kapcsolata a muszlim közösséggel nem alapulhat a terrorizmussal szembeni ellenállásra (…) ki fogjuk fejezni mély elismerésünket az iszlám hit felé”

 – mondta az elnök Ankarában.

Obama ezt a doktrínát legrészletesebben Kairóban fejtette ki, ahonnan kifejezetten a muszlim világot szólította meg: „Közös elveket vallunk, az igazság és haladás, a tolerancia és valamennyi emberi lény méltóságának elveit” – mondta Korán-idézetekkel bőségesen megtűzdelt beszédében, amelyben a gyarmatosítást, a hidegháborút és a modernitást nevezte meg a Nyugat és az iszlám közötti törésvonalak okaiként. „Erőszakos szélsőségesek ezeket a törésvonalakat arra használták ki, hogy a muzulmánok egy kicsiny, de erőteljes csoportját befolyásuk alá vonják” – ennyi volt Obama mondanivalója a terrorizmusról, miközben a szót magát ki sem ejtette.

Két évszázad alatt Obama volt a harmadik nyugati vezető, aki szózatot intézett az iszlám követőihez: Napóleon 1798-ban Egyiptomból, II. Vilmos császár pedig egy évszázaddal később Damaszkuszból tette meg ugyanezt, ráadásul háromszor olyan hosszú üzenetben, mint a beiktatási beszéde. Újdonság volt viszont az, hogy Obama ezt amerikai elnökként tette, miközben egyetlen elődje sem vállalkozott arra, hogy valamilyen világvallás híveinek üzenjen.

Obama a muszlim világ felé megerősítette, hogy elítéli az izraeli telepespolitikát, támogatja viszont a palesztin állam iránti igényeket. Elismerte Irán jogát a békés célú urándúsításra, és elutasította elődje, George W. Bush politikáját az amerikai stílusú demokrácia exportjára.

Ebből a doktrínából világosan következett elnöksége első évében a diplomáciai kapcsolatok helyreállítása Szíriával (amelyeket Bush elnök Rafik Hariri libanoni államfő meggyilkolása után szakított meg) vagy a Líbiával és Iránnal való kapcsolatfelvétel. Emiatt támogatta a Muzulmán Testvériséget Egyiptomban és ezért keresett kiegyezést Iránnal.

Obama kizárt mindent, ami zavarta a muszlim világ felé való kommunikációját: nem ejti ki az Iszlám Állam nevét (a senki által nem használt ISIL kifejezést használja a szervezetre, de csak akkor, ha nagyon muszáj), kiáll a tragikus emberi jogi visszaéléseket elkövető Erdogan török vezető mellett, és nem hajlandó amerikai katonákat küldeni Szíriába vagy Irakba. Az elnök álomvilága nem sok visszhangra talált a célközönségben: a muzulmán világ pontosan tisztában van azzal, hogy milyen Korán-idézetekre hivatkoznak a terroristák, és milyen vallásúak az áldozatok. De ráhagyják Obamára, hadd tiltsa be az iszlám radikalizmus emlegetését kormányzata tagjai számára.

Morvay Péter