Így él tovább a lerombolt Palmüra – Washingtonban

Palmüra romjai. Ezzel a címmel publikált könyvet 1753-ban a sivatagi romvárosból Londonba hazatért Robert Wood utazó. Aztán megszületett a neoklasszicista építészet.

A kettő között pedig egyenes az összefüggés – állítja Julian Raby, a washingtoni Smithsonian múzeum Freer Galériájának igazgatója. Aki tavasszal, amikor az Iszlám Állam még csak fenyegetőzött Palmüra leradírozásával, kiállított egy onnét származó szobrot. Mert úgy gondolta: az embereknek látniuk kell, mi forog veszélyben.

A szobor pedig egy gyönyörű fiatal nőé volt, akit Haliphatnak hívtak. Gazdag volt, de ugyanakkor szerény. Egy fenséges sivatagi városban élt 1800 évvel ezelőtt – egy városban, melynek falait rózsaszínűre varázsolta a lenyugvó nap fénye. Palmürának hívták, és a Római Birodalom nyüzsgő kereskedelmi központja volt.

haliphat

Haliphat mészkőből készült szobrát a sírjában találták meg. Az arámi nyelven írt felirat szerint 231-ben halt meg. A szoborral együtt kiállítottak jópár metszetet is, a már említett Palmüra romjai című, 18. századi könyvből. Amely Raby szerint egyértelműn ihletett adott a brit és a tengerentúli építészeknek az ókori stílus újrafelfedezéséhez. A múzeumigazgató sorolja is a példákat: a Kapitólium, a Fehér Ház, Monticello, Jefferson elnök virginiai otthona. “Közvetlenebb kapcsolatot keresve sem lehetne találni” – mondja.

kapitólium

Az, hogy ezek az épületek neoklasszicista stílusban készültek, szerinte egyértelműen Palmürának köszönhető. De még az amerikai címer is. Mert annak a modelje is Wood egyik rajza volt, amely egy ókori templom mennyezetét ábrázolja a sassal.

sas

Palmürát, a világörökségi romvárost azóta eltörölték a Föld színéről. Csak azok az épületek állnak, melyeknek a tervezőit megihlette.

Képeinket Palmüráról az ISIS ámokfutása előtt és után ITT nézhetik meg.

(a BBC alapján)

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez