Amit nem tudtál – tények az új irodalmi Nobel-díjasról
A legnagyobb irodalmi elismerés történetében először ma jelentette be nő a díjazott nevét. A lélegzetét visszafojtott világ előtt Sara Danius irodalomkritikus ma délután egy órakor Szvetlana Alekszijevics nevét mondta ki Stockholmban.
A ma este bizonyára nehezen elalvó írónő belorusz apa és ukrán anya gyermekeként született 1948. május 31-én az ukrajnai Ivano-Frankivszkban. Ukrán nagymamájától sokat hallott a 6-7 millió áldozatot követelő nagy éhínségről.
Kisgyermekkorában angolkórban szenvedett, és az orvosok azt mondták, nem marad életben. Édesapja, akkoriban nem veszélytelenül, egy szerzetesnőtől kért segítséget, aki napi fél liter kecsketejet javasolt a betegnek.
A család 1961-ben átköltözött Beloruszba, ahol a szülők tanárként dolgoztak. Szvetlana nem különösebben rajongott az iskoláért. Utolsó általános iskolai bizonyítványa hemzseg a hármasoktól, csak történelemből és irodalomból volt ötöse. Viszont már iskolásként is jelentek meg versei és írásai a suliújságban.
Dolgozott nevelőként, a történelem és a német nyelv tanáraként. Majd újságírói tanulmányai végeztével különböző lapoknak írt. Végérvényesen egy minszki állás miatt választotta az újságírást. Pár év múlva már az irodalmi folyóirat, a Neman tudósítója, majd rovatvezetője lett.
Dokumentumregényeiben tűpontosan írt a II. világháborúról, a szovjet-afgán háborúról, a csernobili katasztrófáról és a Szovjetunió széthullásáról. Problémát is jelentett ez a rendszerváltás előtt. A szovjet propaganda fontos részének számító háborús erőfeszítések deheroizálásával vádolták.
Otthoni helyzete az új korszakban sem változott különösebben. A Lukasenko rezsim szerint CIA-ügynök volt és ezért korlátozták nyilvános megjelenéseit. A sorozatos akadályoztatások miatt 2000-ben elhagyta Beloruszt, ahol egyébként sosem kapott irodalmi elismerést. Bár hosszú ideig élt Párizsban, Göteborgban és Berlinben, 2011-ben mégis visszaköltözött Minszkbe.
Egyértelműen állást foglalt a Krím-félsziget elcsatolásakor, az Oroszországban zajló politikát kollektív őrültségnek nevezte.
A 23. Nobel-díjas írónőnek eddig két regénye jelent meg magyarul: az afganisztáni háborúról szóló Fiúk cinkkoporsóban és a Vörös Hadseregben harcoló nőket bemutató A háború nem asszonyi dolog.