Így turbóznák fel a piramisokat egyiptomi fiatalok

Egyiptomi fiataloknak elegük lett abból, hogy nem büszkélkedhetnek rossz érzés nélkül hazájuk legikonikusabb műemlékeivel. Mert a látogatóknak egy pillanatuk nem marad arra, hogy zavartalanul elmélázzanak a történelmen vagy bármi máson, hisz szuvenírárusok próbálják rájuk tukmálni minden pillanatban a szkarabeuszaikat vagy pergamenjeiket, önkéntes idegenvezetők ostromolják őket, és ráadásul a szanaszét heverő szemét sem igazán segíti az élményt. Hogy hogyan lehetne orvosolni mindezt, arról az ötleteket az Egyptian Streets gyűjtötte össze.

A bosszantó árusok leállítása

Ha bejutottunk a zsebtolvajok és más tolakodók gyűrűjén át a kerítéssel körülzárt komplexumba, és megpihennénk a régi dicsőség árnyékában, máris zaklatni kezdenek bennünket a különféle “vállalkozók”. Ráadásul a rendőröktől és más biztonságiaktól alig néhány méterre. Már az első lépésnél kocsit-tevét-lovat akarnak rádtukmálni, hogy azzal járd körbe a területet. Ráadásul össze is verekednek néha, azzal vádolják egymást, hogy a másik elhalássza az ügyfelet az orruk elől.

Hát ennek kéne mindenek előtt véget vetni a helyzet normalizálást sürgető fiatalok szerint. A turistarendőrségnek nem kellene behunynia a szemét, ha az árusok a látogatókat zaklatják, a műemlékvédelmi minisztériumnak meg ügyelnie kellene arra, hogy a műemlékek valóban biztonságosak és megközelíthetőek legyenek, ahelyett, hogy milliókat költ turistacsalogató kampányokra.

Tiszta mosdók és pihenőhelyek

Aztán itt vannak ugye a vécék és a pihenőhelyek. Az előbbiek hiányára évek óta panaszkodnak a látogatók. Most már mobilvécéket helyeztek el, de korántsem elegendőt. Ha azt szeretnénk, hogy a turisták órákat töltsenek el a piramisoknál, fotózzanak, tevegeljenek, bemenjenek a régi sírokba, spirituális kapcsolatot építsenek ki a hellyel, akkor bizony tiszta és kéznél lévő vécékre is szükség van, akadálymentesítettekre is  – mondják a fiatalok. Meg pihenőhelyekre, ülőhelyekkel és hűsítő italokkal. Mert ma még ilyenek sincsenek.

Látogató-központ

Meg látogató-központ is kellene, információkkal. Most, ha belépsz a komplexumba, akkor egy lerobbant épületet látsz, fémdetektorokkal és jegypénztárakkal. Sokkal inkább hasonlít az egész egy vidéki vasútállomásra a sivatag közepén, mint az ókori világ egyik csodájára. Szóval kellene egy normális fogadóközpont is, ajándék- és könyvesboltokkal, kávézókkal, mosdókkal, vetítőteremmel, kisfilmekkel a fáraókori emlékekről vagy a piramisok építéséről, találkozóhellyel a csoportos turistáknak. És persze több nyelven beszélő, segítőkész alkalmazottakkal, biztonságiakkal.

Hivatalos és hivatásos idegenvezetők

Aztán kellenének professzionális idegenvezetők is. Akik nem azt mondják, hogy “itt ez a kő már 6 ezer éves”, és bár idegenvezetőkként próbálják rátukmálni magukat az emberekre, lövésük sincs a fáraók koráról. A műemlékvédelmi minisztériumnak igenis szakképzett, több nyelven beszélő idegenvezetőket kellene biztosítania, akár ingyen, a belépőjegyhez tartozó szolgáltatásként, akár extra pénzért – így a fiatalok.

Hivatalos és ellenőrzött árak

Kellene még hivatalos, ellenőrzött árjegyzék is. Jóllehet egy aprócska táblára a bejáratnál ráírták, hogy a tevegelés és a lovaglás mindössze 5 egyiptomi fontba kerül, a látogatóktól gyakran több száz fontot is elkérnek néhány percért. És bizony az árusok gyakran fenyegetéssel kényszerítik ki a pénzt az úgynevezett biztonsági szolgálat orra előtt. Tehát ha lovat bérel vagy ásványvizet vesz valaki, akkor  teljesen kiszolgáltatott az árusoknak. Ezért volna szükség hivatalos árjegyzékre és ellenőrzésekre.

El a szeméttel! 

2010-ben Karl Pilkington az Egy idióta külföldön című doku-sorozatában így beszélt a piramisokat övező szemétről: “Egy darab öreg piramis sincs itt… csak lakótelepi téglák… szó szerint olyan, mintha az emberek ide hozták volna  a mocskukat, és felhalmozták volna.”

Hat évvel később, miközben a komplexum már ennél sokkal tisztább, még mindig gond a szemét. Nincsenek szemétkosarak, és a hulladékot gyakran kapja fel a szél. A környék pedig még rosszabb. Tényleg egész árkok vannak víz helyett szeméttel tele. Az utak kátyusak és piszkosak, fák és virágok helyett szemét övezi őket. Az ókori világ 7 csodájának egyetlen megmaradt példányát, akárcsak a Nílust, sokan tekintik szemétlerakónak. A kormánynak meg kellene tisztítania magát a komplexumot is, meg a környékét is. Ebben szívesen segítenének is a fiatalok.

Kis múzeum

Az egyiptomi műemlékvédelem hivatalnokai régóta panaszkodnak arra, hogy túl sok a fáraókori kincs és túl kevés a kiállítóhely. Még sincs egy árva múzeum sem a piramisoknál. Pedig egy kisebbfajta nemcsak a látogatókat óvná meg az önjelölt idegenvezetők tévedéseitől, de még arra is buzdíthatná őket, hogy keressenek fel minél több múzeumot az országban. Egy ilyen hely még enyhet is adna a nyári hőségtől elcsigázott utazóknak.

Nagy bazár

Ha meg akarják menteni a látogatókat az árusok zaklatásaitól, úgy, hogy közben biztosítanák az utóbbiak megélhetését is, olyan bazárt kell építeni, ami vonzó a turistáknak – mondják a fiatalok. A bazárban lehetne egy sor más létesítmény is, mosdók, kávézók, és persze sok-sok, nem gagyi emléktárgy. A kormány pedig ingyenes nyelvtanfolyamokat szervezhetne az árusoknak, és megtaníthatná őket arra, hogyan kell bánni a reménybeli vevőkkel az egyiptomi vendégszeretet jegyében. Biztonságos, barátságos légkörben a vendégek úgy éreznék, hogy szívesen látják őket.

Esti rendezvények

Miért kellene a piramisok esti látványát a ma kizárólagos alkalomként létező fény- és hagjátékokra korlátozni? Lehetnének éjszakai vezetett túrák, késő esti lovaglások-tevegelések is a piramisoknál.