Befellegzett a mohó örömapáknak Szaúd-Arábiában

Samtah-ban, Szaúd-Arábia déli részén egyezséget kötöttek a törzsi vezetők. Limitálták annak a hozománynak az összegét, amit a vőlegények fizetnek a menyasszonyok családjának. Itt volt az ideje a dolognak: a sivatagi királyságban egyre kevesebben engedhették meg maguknak, hogy megházasodjanak.

Az egyezmény értelmében legfeljebb 50 ezer szaúdi riált kérhet a lánya kezéért cserébe bármelyik család. Vagyis úgy 3 millió 900 ezer forintot. A summa ennél kisebb, ha a lány már nem lány, vagyis a menyasszony özvegy vagy elvált. Ezekben az esetekben 30 ezer riál a plafon.

Az érintett terület vezetője azzal indokolta a lépést az Al Sharq című lapnak, hogy egyre több esküvő marad el, egyre több a szingli és egyre több fiatal házaspár keveredik hatalmas adósságba azért, mert a vőlegény nem tudja megfizetni a hozományt.

Ami elvben csak egy kisebb összeg volna, annak jelképeként, hogy a vőlegény kész minden áldozatot meghozni majdani feleségéért. Az örömapák azonban az Öböl-térségben elrugaszkodtak ettől: sokan presztízsből követelnek csillagászati összegeket, míg mások azért, hogy bebiztosítsák a lányuk jövőjét egy esetleg válás utánra.

A tradíció egyébként ezüst ékszerek formájában írja elő a hozományt, ám a lányok ma már inkább az aranyhoz vagy a készpénzhez ragaszkodnak, gyakran a családjuk nyomására.

Az extravagáns hozományok, a hét országra szóló hiperdrága esküvők miatt egyre több szaúdi férfi keres és talál magának feleséget külföldön - leginkább Egyiptomban, Szíriában, Jordániában vagy még távolabb, Indiában, Pakisztánban, Thaiföldön vagy a Fülöp-szigeteken. Amit zokon vesznek a szaúdi nők – azt mondják, ezért nem találnak sokan férjet maguknak. A rijádi statisztikai hivatal szerint 227,860 olyan nő él a 20 milliós királyságban, aki elmúlt már 32 éves és még nincs férjnél.

Az utóbbi időben egyébként a szaúdi nők közül is egyre többen választanak maguknak külföldi férjet. Hogy miért, arról ITT írtunk.

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez