10 nap után Afrikában – a magyar orvosi misszió élményei

A Magyar Afrika Társaság 16. orvosi missziójában négy magyar nő gyógyít Ugandában két segítővel.  Hétfőn, vagyis tegnap múlt egy hete, hogy elkezdték a munkát a Bugobero Egészségügyi Központban, ahol már nagyon sok beteg várta őket. Első napjaikról Jakkel Anna doktornő jóvoltából már beszámoltunk. Most Lengyel Ingrid szakápoló, doktorandusz blogbejegyzéséből szemezgetünk. Négy magyar nő gyógyít Ugandában…

“… A látvány lehangoló. Körülbelül száz ember várakozik a különböző ellátásokra. A kórházban három fektető rész van betegágyakkal, ahol a férfiak, nők és gyermekeik vegyesen fekszenek… A legtöbben maláriások, tífuszosok, hepatitiszesek, leprások és más fertőző betegek. Külön teremben és külön személyzet foglalkozik a HIV pozitív betegekkel… Teljes elkülönítésben vannak a TBC-s betegek, lakattal zárt ajtó mögött. A legnagyobb a félelem az ő betegségük iránt….  Külön teremben vannak a beteg gyermekek is. Nem kérdéses, hogy az anya nem lehet velük. A bejárás közben a füvön törökülésben épp egy anya szoptatja gyermekét. Műtőegység és fogászati szék is van a kórházban; mindkettő igen kezdetleges. Zsiliprendszer nincs, csak ha a szél becsukja az ajtót. Van egy altatógép, de a palackos oxigén és a szakember hiányában nem tudják használni. Van egy sterilizáló gép is, ez üzemel.

A várakozók között van idős, fiatal egyaránt, jönnek kerekesszékkel és fordítva használt mankóval… A higiénés oktatás mellett a segédeszköz-használat megtanítása is elkelne. Az emberek tekintete szomorú, céltalan, kilátástalan. Azt érezni, hogy ha a mai napot megéltük, akkor hálásak vagyunk. A gyermekek szemében mindvégig az Életet keresem. Ha megszólítjuk őket, mosolyra fakadnak, kedvesek, kapaszkodnak fel szeretetért, törődésért és ölelésért. Ha megszólítod a felnőttet, ő is hasonlóan érez és mutatja is.

A kórházba tartó úton a nyers ugandai valóság életképei láthatóak. A machetával vágott banánfa-rész biciklire, motorra vagy a nők fejére erősítve, az út szélén legelésző kecskék és  tehenek, az éppen a lábánál elkapott malac a bicikli hátsójára kötve… a mindenhol és mindent eladó férfiak és nők látványa fedezhető fel. Aminek azonban nyoma nincs Ugandában, az az idegesség, a kapkodás és a sietség. De az idő múlása sem nagyon követhető nyomon. A nap felénél járunk, megint borul az ég, dörög és lóg az eső lába. Ha esni fog, az autó megint bajban lesz az esti szállításnál. Ez már különleges lesz, ugyanis a hat plusz egy fős csapatból két fő a csomagtartóban utazik. Hazajött a csapat másik fele is végül; nagyon izgultunk értük az útviszonyok miatt, de mindenki épségben hazaért.

4.nap

Ma végre megkezdtük az „igazi” önkéntes munkát a manafwai helyi health centerben…Sokan alultápláltak… A napi étkezés részei a kukorica, bab és édeskrumpli, húsfélékben a kecske, a marha és a csirke, köretben a rizs, a párolt spenót, a babpüré és a zöldséges spagetti a megszokott. Minden étkezéshez van friss gyümölcs, dinnye, ananász, mangó és az évszaknak megfelelő egyéb finomságok. A mélyszegénység miatt mégis sokan egyoldalúan táplálkoznak. Ha édességre vágynak, cukornádat pucolnak és azt rágcsálják. Nem jellemző a dohányzás, a pénztelenség miatt nem nagyon fogyasztanak alkoholt, de a kokaint és a füvet natúran fogyasztják sokan. Este a környezetvédelmi és földművelési miniszter titkárával vacsorázunk.

5.nap

Az éjszakai hatalmas esőzést követően reggeli után ismét a helyi kórházba megyünk segíteni… Az adminisztráció angolul és latinul zajlik. Kolleginámnak megmutatom az alapvető neurológiai vizsgálat elemeit, a meningeális jelekre utaló tudnivalókat és igyekszem a lehető legpontosabb diagnózist megajánlani. A háttér hiányos, helyben malária-teszt, HIV-teszt és TBC-teszt. Azonnali eredményt ad mindegyik. Vannak fenntartásaim. Komolyan küzdök a lelkiismeretemmel, hogy percről-percre túllépek a kompetenciámon. Afrikában egyébként ez rajtam kívül senkit sem zavar. Mindenki doktor, mindenki fontos ember.

Munka után bemegyünk Mbaléba, hogy beszerezzük a következő időszak gyógyszereit, ami végül másnapra marad. De a szállodában mindannyiunk netkapcsolatba került közvetlenül vagy közvetve a szeretteivel, ettől nagy volt a boldogság… A szálláson már egyáltalán nincs áram. Napközben is esős volt az idő, a napelemek nem töltődtek…

6.nap

Egyre többen jönnek a Health Centerbe, hiszen híre ment, hogy itt vannak a fehér gyógyítók… A felnőttek szinte egyforma panasszal jönnek; hátfájás, nyakfájás, sokízületi- és csontfájdalmak, láz. Nehéz megkülönböztetni a beteget és a betegnek látszó, de valójában szociális gondoskodást, törődést és gyógyszert remélő embereket. A gyógyszer kincs Ugandában, az európai nem gondolja, hogy az afrikai fekete piacon is kedvelt áru. A betegek még mindig nagy számban maláriások, emésztőrendszeri panaszokkal élnek, sok a férges, a férgesség kísérő tünetei is jelentkeznek. Megtanultuk, hogy az általános vírusfertőzéshez hasonlító tünetegyüttes (láz, fejfájás, hasfájás, hasmenés) gyakran együtt jár a pozitív malária teszttel.

Egyebekben ma ismét leszakadt a terepjáró egy része. A bal első. Komolyan elgondolkodtam, hogy indulni kellene a következő Bamako rallyn. Este relaxáltunk, hogy felkészülten vágjunk neki a hét utolsó napjának – azt mondják, napról napra több beteg érkezik mindenhonnan.

7. nap

A hét utolsó napját töltöttük a helyi kórházban. Az éjszakai nagy eső miatt az út inkább a csokitorta tetején éppen megkötni készűlő csúszós mázhoz kezd hasonlítani, amelyen az előrejutás egyre nagyobb megpróbáltatást jelent… Nagyon sok az eset és az ehhez kapcsolódó dilemma a gyógyítók fejében. Rengeteg férges gyermek és felnőtt van, a gyógyszerterápiához tartozó életmód javaslat azonban szélmalomharcnak bizonyul. Ha azt javasoljuk, ne igyon piszkos vizet, kérdőn néz, hogy mit tegyen, mert nincs más. A legtöbb kisgyermek és csecsemő anyja magas lázat panaszol babájának, pedig csak túl van öltöztetve. Nem tudjuk, hogy miért van minden – vélhetően adomány – ruha ráadva? Nincs más?  A mezítlábas elefántlábakkal érkező idős nőnek az enyhe vízhajtások túl kompressziós kötést javaslunk, szinte bármiből, de a végén megkérdezi, hogy cipőt tudunk-e adni neki, mert az sincs. Az alultáplált és kiszáradt anyáknak, akik még szoptatják babáikat, javasoljuk, hogy egyenek több gyümölcsöt és zöldséget. Kérdő szemekkel próbálják a javaslatainkat értelmezni…  A tumoros, esetleg műtétet igénylő betegeket kórházba javasoljuk további kezelésre, de pénz hiányában kivétel nélkül mindenki helyben marad.

8.nap

Tegnap késő este váratlanul megérkezett a környezetvédelmi miniszter asszony a teljes fegyveres kíséretével és civil gorilláival együtt. Nem tudtuk igazán az ugandai politikai etikettet, így aztán hamar a közelgő helyi önkormányzati választásokra terelődött a szó. Szépen lassan mind elszivárogtunk aludni.

Reggel – szombat ellenére – már a kerítés szélén várták a helybéliek, hogy felébredjenek a fehér gyógyítók, és megvizsgálják őket. Türelmesen várnak, alázattal viselkednek…  Két felvonásban, közbeiktatott reggelivel végére érünk a reggeli kihelyezett rendelésnek. Elindulunk Mbaléba a hosszú hétvégére. Megleljük a szállodát, ahol egyet éjszakázunk, majd megkezdjük a shoppingolás délutánját. A helyi szupermarket ajtaját fegyveres katona őrzi; mi ettől nem ijedünk meg és bemegyünk szeretteinknek helyi sajátosságokat venni. Teát, kávét, afrikai fűszereket válogatunk, közben gondolatban pipáljuk a listánkat, megvan-e minden. Ajánlásra egy nemzetközi helyen vacsizunk, ahol többen pizzát rendelünk. Mi mást is lehet Afrikában? Közel három óra várakozás után megvacsorázunk, majd a csapat senior szekciója visszamegy a szállásra, a fiatalok megindulnak az éjszakába bulizni.

9.nap

A vasárnap az édes semmittevéssel telt. Délelőtt visszaértünk a szállásra, majd a délutáni felhős-napos időben páran nekivágtunk a helyi botanikai ritkaságok felfedezezésének. Találtunk édeskrumpli-ültetvényt, banánfákat minden fázisukban, kávécserjéket és mindenféle, általunk nem ismert növényeket. Ahogy visszaértünk, az égiek megleptek minket egy gyönyörű szivárvánnyal és több óráig tartó özönvízszerű esővel. Ez az idő pont arra volt jó, hogy a másnapi munkánkhoz kapcsolódó gyógyszereket és minden mást összepakoljuk.

10.nap

Mától a mbalei rendőrség vendégszeretetét „élvezzük”. A helyi rendőrkórházban gyógyítunk egy sátorban az asztal négy sarkán. A helyiek itt is olyan betegek, mint máshol, a különbség, hogy a legtöbben tudnak angolul. Itt vizsgáljuk a helyi rendőröket is; igen furcsa szituációban, gépfegyverrel a kezükben. Mindenki hálás, mosolyog és megköszöni a segítséget. Ezen a héten full komfort van; angol wc és tusoló. Igaz, a víz hideg benne. De már tiszteljük a komfort minden fokozatát.”

Fotó: AHU