Banánmániás hétköznapok, avagy négy magyar nő gyógyít Ugandában

“Jumbo-jumbo, how are you!? – kiabálják a gyerekek, miután megszokták, hogy mi, muzunguk (fehérek) minden reggel és délután áthajtunk (avagy fennakadunk) kocsinkkal a falujukban keresztben elhelyezett, fekvőrendőrként szolgáló földkupacokon. Az utazás alatt botanikusoknak igazi csemege a látvány, én csak bámulok és fényképezem a virágzó fákat, a zöldbanánt vagy rücskös jackfruitot termő fákat meg a pálmaféléket. A várva várt mangófát hiába keresem, ezen a vidéken nem jellemző, ráadásul nincs is szezonja” – írja blogbejegyzésében (Sztetoszkóppal Ugandában)  dr. Magyar Katalin veszprémi gyermekorvos, az AHU 16. afrikai orvosi miszziójának tagja.  Míg dr. Jakkel Anna és Lengyel Ingrid főként a gyógyító munkáról számoltak be, addig ő a hétköznapokról és a rácsodálkozásokról.

“Az afrikaiak itt a hegyekben főleg burgonyát (az édesburgonya igazi ínyencfalat), kukoricát, babot termesztenek és zöld a banán a fán, amíg csak a szem ellát. Az utóbbiból készült ételek annyira nem fogtak meg, annál inkább sárgabanán-függő lett a társaság. Minden méretben fogyasztható, a hazaihoz viszonyítva nagyobb és édesebb, a kicsi vastag és istenien citromos ízű. Szénhidrátbevitelnek és székletfogónak sem utolsó.

Emésztésünket még a kihagyhatatlan napi ananászadag segíti, ami egészben számunkra érthetetlen módon két gyermekfejnyi méretűre nő. A gasztronómiai kitekintőből nem maradhat el a helyi piac, számtalan, részben felismerhetetlen, nem mindig étvágygerjesztő lisztféleségekkel, magokkal, szárított bambusszal és tealevelekkel. Kóstoltunk már papayát, passionfruitot, érdekes élményt nyújtott a cukornád nedvének kiszívogatása is.

A húsboltos nem díjazza, ha fényképezzük… a kosárnyi kávébabot fején cipelő fiú viszont örül a fotónak. Tyúkok, csirkék mindenfelé szaladgálnak a kopasztásra várva, de nem kímélik a tehenet és a jobb módúaknál a malacot sem. A kecskét hiába sütik, a húsa ehetetlenül rágósnak bizonyult, miattunk túlélhetnek. Vágóeszközükkel, a machetéval bámulatosan bánnak. Az éttermekben vigyázni kell, az adott megnevezés mást takar, mint Európában. Páldául a zöldséges burger nem vega, a görög saláta itt káposzta, hagyma, répa, uborka és olivabogyó, pont. A Hawaii pizza zöldségágyra rakott ananászdarabokkal készül, sonka nélkül.

A gyógyszerekre egyébként nagy a szükség, a helyi dokik is ingyen patikának szeretnének minket hinni, a nem beteg páciens is szeretne valamit kapni. Ilyenkor nagy hasznát vesszük a Vitaking által adományozott készítményeknek, igazi ajándék a helybélieknek.

A gyerekek pedig sorba állnak az otthoni családtagok, barátok, ismerősök által összegyűjtött cukorkáért, lufiért, matricáért, kisautóért, Boriska csecsebecse ékszereiért, fogkefe és fogkrémért. Jövő héten kerülnek sorra az iskolákban a füzetek, tollak, ceruzák, Anyum által készített karkötők, és Margitka által varrott farmertáskák. Manjana, vagyis köszönet érte mindenkinek, miénk a legnagyobb öröm, hogy láthatjuk a mosolyt a gyermekek arcán!

A közlekedést nemcsak a jobbos kormány, hanem a rengeteg száguldozó boda-boda is nehezíti.  Ezeken a motorokon akár egész család utazik egyszerre, bukósisak nincs, de taxiként is igénybe vehetők. Balesetet nem láttunk, az elv, hogy mindenki vigyázzon magára.”