Nagyon hasonlítanak az afrikai gepárdhoz: a legnagyobb különbség köztük az, hogy az ázsiai fajta kihalásra van ítéltve. Hacsak nem mentik meg. Korábban az indiai szubkontinenstől az Arab félszigetig mindenhol ott voltak. Ma már csak Iránban találni meg őket. De ott is csak nehezen. A szakemberek a számukat 70 és 110 közé teszik. Gyakran még a vadőrök sem bukkannak a nyomukra.
Manapság több nemzetközi szervezet is foglalkozik a megmentésükkel. Azt mondják, két dolog veszélyezteti őket. Az iszlám forradalom után eltörölték azokat a szabályokat, amelyek tiltották a vadászatot a természetes élethelyeiken. Így aztán az emberek végeztek azokkal az állatokkal, amelyek a gepárdok prédái lehettek volna. A zsákmányhiány pedig szépen megtizedelte az állományt. És a pásztorok sem kímélték a gepárdokat: leölték őket, mielőtt azok ölték volna le a nyájat. Ráadásul az illegális kereskedelem sem segített a helyzeten: a gepárdkölyköket ellopták és házikedvencnek adták el a vadorzók.
A klímaváltozás és az emberi beavatkozás miatt töredékére zsugorodott az elmúlt évtizedekben az ázsiai gepárd természetes élőhelye. A területek egy részén földművelés és állattartás folyik. A kutatók azt mondják: most két fő feladatuk van. Megállapítani a vadon élő gepárdok pontos számát, és megtalálni, aztán megvédeni az élőhelyüket a sivatagos vidéken. Az iráni kormány, civil- és nemzetközi szervezetek közösen dolgoznak ezen, nem kis büdzsével, de a munka nem elég hatékony. Abban bíznak, hogy könnyebb lesz a dolguk, ha a keményfejű helyi vezetőket, akik kicsit sem törődnek azzal, hogy mi lesz a kihalófélben lévő gepárdok sorsa, felváltja egy új generáció.