Kongó két arca-a csúnyábbik

Goma, Budapest – A Ruanda és a Kongói Demokratikus Köztársaság határán, tulajdonképpen Afrika szívében fekvő városról alig találunk bármilyen adatot, leírást az 1994-et megelőző időszakból. Csendes kis halászfalu volt az 1930-as évekig a Kivu-tó partján, amikor elérte a vasúthálózat és várossá duzzasztotta. Aztán a hetvenes években történt itt egy vulkánkitörés, más semmi. De aztán… Vigóczki Máté György cikke.

                Gyökeresen megváltozott a város élete, miután a szomszédos országban, Ruandában 1994-ben lezajlott a történelem egyik legkegyetlenebb népirtása. A történelem azonban nem áll meg az országhatároknál és Gomán is végigsöpörtek a hullámai, valóságos pokollá változtatva. Amíg azonban Ruandában helyre tudott állni egy viszonylagos rend, fejlődésnek indult az ország, addig a cikk tárgyát képező városban alig lett jobb az élet.

1994, Ruanda

                A hutu többség által elkövetett genocídium hatására a tuszi menekültekből létrejött a Ruandai Hazafias Front, mely megszállta az országot és az ideiglenes hutu kormány kénytelen volt Ruanda fővárosából a nyugati határ mentén fekvő Gisenyibe menekülni, onnan pedig a hutu lakossággal együtt Gomába. Július 13-14-én óránként mintegy 10.000-12.000 menekült lépte át a határt. Hamarosan súlyos humanitárius katasztrófa alakult ki, ugyanis a hirtelen milliósra nőtt tömeget nem volt képes befogadni se a város se a környéke. Érthető okokból hiány volt élelmiszerből, ivóvízből, szállásból és tulajdonképpen mindenből, ami alapvető emberi szükséglet. Kész sorscsapás volt, hogy kolerajárvány is kitört a menekülttáborban.

Az első és második kongói háború

                A menekültek között természetesen a népirtást kitervelő és levezénylő volt hutu kormány és fegyveresek is megbújtak. Sőt, ismét támadásokat indítottak a tuszik és Ruanda ellen. Az akkor még Zaire nevű ország, több évtizede uralkodó elnöke, Mobutu azonban nem akart beavatkozni a konfliktusba, aminek következtében ruandai és ugandai csapatok szállták meg Gomát. Az esemény további következménye volt, hogy a megszálló erők komoly támogatásban részesítették a Mobutu ellen fellépő Kabilát, aki egy féléves háborúban (az első kongói) megdöntötte a diktátor hatalmát.

                Kabila és az őt támogató külső szereplők között nézeteltérések, súrlódások keletkeztek és utóbbiak az új kongói elnökkel szemben ismét gomai lázadó erőket kezdtek el támogatni. Velük szemben az itt élő hutuk létrehozták a Ruandai Demokratikus Felszabadító Erőket. A kirobbant és 2002-2003-ig tartó második kongói háborúban, mely Afrikai „világháborúja” volt, a szembenálló felek egyszerűen kifáradtak és kénytelenek voltak fegyverszünetet kötni, mely megállapodást az ENSZ felügyeli.

                Goma városa tehát mindkét konfliktusban olyan gyújtópontként szerepelt, melyen keresztül az erőszak és az instabilitás elárasztotta az országot. Első olvasatra elég bonyolultnak és nehezen érthetőnek tűnik maga a háború, aminek a lényege, hogy az Észak- és Dél-Kivuban lévő hutu lázadók, akiket a kongói kormány vagy nem akar, vagy nem tud megállítani, támadásokat indítanak Ruanda és az általuk támogatott lázadók ellen. Mindezt fűszerezi egyéb politikai tényező, más rebellis csoportok és a térség rendkívüli nyersanyaggazdagsága, amire sokaknak fáj a foga. A harcok hullámai pedig rendszeresen összecsapnak a gomaiak feje fölött…

Az élet a háborúk után…

                Egy rövid felsorolás erejéig lássuk, milyen fegyveres alakulatokat találunk Goma környékén: a gyenge és sokszor tétlen hivatalos kongói hadsereg, a hutuk alkotta Ruandai Demokratikus Felszabadító Erők, a határait védő ruandai sereg, az M23 néven működő, volt katonákból álló kisebb gerillahadsereg valamint az ENSZ 19.000 fős kongói missziója, mely kétségbeesetten igyekszik a rendet biztosítani. Idén nyáron például olyan ritka esetre is volt példa, hogy a kéksisakosok intéztek támadást ellenséges állások ellen, ami meglepő, ha tisztában vagyunk azzal, hogy elvei szerint az ENSZ leginkább a jelenlétével és nem erővel kívánja a békét kikényszeríteni.

                Az évtizede zajló konfliktusban jelenleg az M23 tűnik a legerősebb félnek, mely egyre inkább fojtogatja Gomát. Szemtanúk szerint a hivatalos kongói sereg egyszerűen harc nélkül adja fel a kisebb falvakat és vonul vissza, menekül el vagy dezertál a lázadók jöttére. Április óta mintegy 260.000 ember menekült el lakhelyéről…

                Miért olyan sikeres az M23? Valószínű, hogy erős ruandai támogatásban részesül, ugyanis az irányításuk alatt álló területeken értékes bányák vannak, melyek a ruandai gazdaság számára igencsak fontosak. Az Egyesült Államok éppen ezért idén már megszakította a Ruandának nyújtott katonai támogatását, mert nem szeretné támogatni a háborús bűncselekményeket véghezvivő lázadókat.

Az anyatermészet

                A város balszerencsés helyen, a Nagy-hasadékvölgyben terül el, mely mentén igen erős a vulkáni tevékenység. Gomát mintha a természet is szeretné elpusztítani ugyanis két hatalmas, aktív vulkán is található veszélyes távolságon belül: a Nyiragongo és a Nyamuragira.

Előbbi kráterében található a világ legnagyobb lávatava. 1977-ben, majd 2002-ben ismét kitört, utóbbi szinte szabályszerűen kettészelte a várost, melynek 30-40%-át megsemmisítette, négy-ötöd részét pedig súlyosan megrongálta. A Nyamuragira az elmúlt bő évszázadban több mint negyven alkalommal tört ki, legutóbb 2010-ben és 2011-ben. Vajon mikor dönt úgy valamelyik tűzhányó, hogy teljes erejével dühöngeni kezd?

És ha ez még nem lenne elég, a Kivu-tó is tartogat veszélyeket. Korábban, 1986-ban volt rá példa, hogy a környéken lévő kisebb tóban limnikus kitörés következett be. Ez egy egészen ritka természeti katasztrófa, ami annyit jelent, hogy egy mélyvizű tó aljáról a felszínre tör a szén-dioxid. 26 évvel ezelőtt ez majdnem kétezer ember életét követelte, de akkor egy kisebb tavon következett be a kitörés. A Kivu-tó azonban óriási mérete és a magas metán tartalma soha nem látott katasztrófa veszélyét tartogatja. Egy esetleges vulkánkitörés és földrengés végzetes folyamatokat is beindíthat, ami a tó felrobbanásához is vezethet, akármennyire is hihetetlenül hangzik. A ruandai kormány korábban tervezte, hogy kivezeti a metánt a vízből és azt hőerőműben égeti el, amire nagy szükség lenne a térség lakosságának, ez azonban egyelőre csak terv marad a hatalmas költségek miatt.

A természeti kincsek, melyek tulajdonképpen értékesek (ón, koltán) átokként hatnak, ugyanis nagyban felelősek a harcokért, ahogyan azt már fentebb említettem. Goma sok valódi kincsvadásznak is otthont ad, akik innen indulnak az őserdőbe gyémántot és aranyat keresni.

A kilátások

                Nehéz pontosan jósolni ilyen káosz közepette. Eléggé úgy néz ki, hogy az alap szituáció hosszú éveken át a további harc lesz, legalábbis amíg Ruanda érdekelt a nyersanyagok kitermelésében. 2012 nyarán az Afrikai Unió egyik ülésén szó esett arról, hogy nemzetközi hadsereget lenne érdemes létrehozni, ugyanis az ENSZ-ben nem nagyon bíznak az afrikai vezetők. Ennek megvalósítása azonban még a jövőre tartozik.

                További gondot okoz, hogy a környékbeli harcok miatt rengetegen menekülnek, a rövidtávon biztonságot jelentő városba, aminek lakossága egyre nő és már nehéz megbecsülni mekkora is valójában. Egyes források 160.000, míg mások akár 1.000.000 főről írnak, míg Észak-Kivunak alsó hangon is kétmillió lakosa van, aminek legalább tíz százaléka menekült. Könnyen kialakulhat egy humanitárius katasztrófa a harcok eszkalálódásával vagy vulkánkitörés/földrengés kombinációjával. A kérdés csak az, mikor?

Érdekes belegondolni, hogy az 1994-es ruandai eseményeknek milyen hosszútávú következményei vannak, és ezek szinte mindegyike egy városban összpontosul. Ki fogja előbb elpusztítani Gomát? Az emberek vagy a természet?

1. kép Goma elhelyezkedése, Forrás: http://www.rfi.fr/actufr/images/092/rdc_goma_430.jpg

kongterkep 2

2. kép A Kongói DK nyersanyagtérképe, Forrás: http://mondediplo.com/maps/congo2006

koncikk3

3. kép Az ENSZ egy dandárparancsnoka és a kongói hadsereg tisztje Forrás: Phil Moore, Al Jazeera

kongcikk4

4. kép Jean-Marie Runinga a M23 politikai szárnyának tagja (öltönyben) elmondása szerint nem akarják elfoglalni Gomát, Forrás: Phil Moore, Al Jazeera

kongcikk5

5. kép A békefenntartók felkészültek egy esetleges támadás kivédésére, Forrás: Phil Moore, Al Jazeera

kongocikk6

6. kép 50 kilométerre már a lázadók irányítják az országot, de a városban az élet halad tovább, Forrás: Phil Moore, Al Jazeera

kongocikk7

7. kép A hutu Ruandai Demokratikus Felszabadító Erők katonái, Forrás: Phil Moore, Al Jazeera

kongcikk8

8. kép Többféle fegyvernemet is bevet az ENSZ, Forrás: Phil Moore, Al Jazeera

kongcikk9

9. kép A lázadó, M23 erők egyelőre stabilan tartják a területüket, Forrás: Phil Moore, Al Jazeera

kongocikk10

10. kép Az ide érkező menekülteket iskolákban szállásolták el, Forrás: Phil Moore, Al Jazeera

kongocikk11

11. kép Az ENSZ és a kongói hadsereg erős védelmi állásokat létesített Goma külvárosában, Forrás: Phil Moore, Al Jazeera

kongcikk12

12. kép A belvárosban is feltűnnek a kéksisakosok, a lakosság megnyugtatása érdekében,  Forrás: Phil Moore, Al Jazeera

kongcikk13

13. kép A Nyiragongo lávatava, Forrás: National Geographic

Források:

National Geographic

Kitekintő

http://www.bbc.co.uk/news/world-africa-18821962

http://www.aljazeera.com/indepth/inpictures/2012/08/20128675551413122.html

reliefweb.int

 

(Visited 1 times, 1 visits today)

Szóljon hozzá ehhez a cikkhez