Zenawi útja az ország élére
1955-ben született Tigré tartományban, sokáig orvosi pályáról álmodott. A fővárosban volt is szerencséje elkezdeni az egyetemi tanulmányait, amit 1975-ben megszakított, hogy csatlakozhasson a Derg (az országot irányító katonai junta, tanács) elleni polgárháborúhoz. Az a csoport, amelyben ő harcolt, egyre nagyobb sikereket ért el, és Zenawi egyre feljebb került a ranglétrán, egészen addig, amíg 1991-ben, amikor Etiópiában is bekövetkezett a rendszerváltás, az ország ideiglenes elnöke lett. 1995-ben az első szabad választásokon miniszterelnöknek választották, amely sikerét 2000-ben, 2005-ben és 2010-ben is megismételte. A választásokat külföldi megfigyelők is szabályosnak ítélték.
Mit csinált jól elnökként
Etiópiában nagyon kevés bányászható nyersanyag található, ezért Zenawi a mezőgazdaságban látta az ország jövőjét. Számítása bejött, ugyanis mára az egykor éhező ország élelmiszert exportál. Megtörte a kávé exportjának egyeduralmát is, és ma már hústermékeket, sőt virágot is értékesítenek külföldön. Reformjaival tehát két legyet is ütött egy csapásra, bár kisebb éhínségek továbbra is jelentkeznek időnként.
Az ipart is nagymértékben támogatta, autógyáraktól kezdve a könnyűipar megannyi ága kapott szárnyra az elmúlt húsz évben. Etiópia GDP-je 2004 óta közel évi 10%-kal bővült, ugyanakkor az egy főre eső előállított érték még mindig alacsony. Hatalmas potenciál van a vízenergiában is, amelyet újonnan épülő erőművekkel fognak kiaknázni.
Zenawi volt, aki először tette lehetővé többpártrendszer kialakulását és szabad választások rendezését, etnikai alapú szövetségi rendszert vezetett be, melyben a soknemzetiségű ország népcsoportjai széles autonómiát, sőt az elszakadás esélyét is megkapták. Az egyes szövetségi államok saját nyelveiket is hivatalossá tehették. Zenawi vezette be a teljes vallás- és sajtószabadságot is. Felesége munkásságának és kitartásának köszönhetően pedig a nők helyzete is sokat javult, csökkent a gyermekhalandóság (az UNESCO felmérése szerint 20 év alatt 40%-kal) és az AIDS betegek is nagyobb támogatásban részesülnek.
Nagy hangsúlyt fektetett az oktatásra, így az ő idejében több iskola épült, mint előtte összesen. Több mint tízezer általános-, több száz középiskola és számos egyetem. Ennek köszönhetően csökkent az analfabetizmus aránya, és háromszor annyi fiatal jár iskolába, mint előtte
Rendkívül aktív államfő volt, aki folytatta tanulmányait miniszterelnökként is. Sőt, volt az Afrikai Unió elnöke (akkor még Afrikai Egységszervezet volt), képviselte kontinensét G8 és G20 ülésen is. A sikeres belpolitikája mellett igen élénk külpolitika is jellemezte, Afrika szarvának fontos szereplőjévé vált. Egyiptommal a Nílus vízgazdálkodásáról tárgyalt, többször beavatkozott a szomáliai eseményekbe is.
A Nyugat szemében Zenawi egy megbízható és értékes államférfi, aki hasznos szövetséges. Nem csak a terror elleni globális háborúban állt a Nyugat mellé, például úgy, hogy amerikai pilóta nélküli repülőgépek szállnak fel etiópiai repülőterekről, hanem a segélyként kapott összegeket is (leginkább) hasznosan költötte el. Hatalomra kerülésekor még élénken élt a világ emlékezetében a ’80-as évek éhínségének emléke, ezért is érezték kötelességnek Afrika legfiatalabb demokratikus vezetőjének támogatását.
…és mit csinált rosszul?
Nos, ha valaki csak a fent leírtak alapján alkot képet Zenawiról, akkor egy, nem csak afrikai mércével nézve is demokrata, reformista és nem hataloméhes államférfit képzelhet maga elé. Ez a kép viszont torz, mint ahogy szinte minden pozitívnak ítélt reformja.
Igaz, hogy a demokrácia „bevezetése” az ő érdeme, azonban az ellenzék folyamatos elnyomásról panaszkodik, jogosan és a választások tisztaságát is kétségbe vonják. Zenawi „diktatúrája” ellen a legutóbbi választásokat követően egész komoly tüntetéshullám zajlott le az országban, melyben több mint százan életüket vesztették. Igaz továbbá az is, hogy a szakszervezetek és emberi jogi szereplők keze nagyon meg van kötve, több ellenzéki vezetőt is letartóztattak koholt vádakkal, valamint az ellenzéki sajtó képviselői is üldöztetést szenvednek. Utóbbira jó példa, hogy az az újságíró, aki cikket írt az Európában betegeskedő Zenawiról, börtönben ül.
A liberális alkotmány, mely számos nyugati vívmány tartalmaz, csupán egy álca, mely eltakarja a valóságot, azaz, hogy a hatalmat Zenawi közvetlen környezete gyakorolja, akik főleg Tigray államból származnak. Ehhez nagyban hozzájárul, hogy a miniszterelnök teljes kontrollt gyakorol a fegyveres erők felett. Míg 1991 előtt a „párt” cégek uralták a gazdaságot, azóta a „kormány” vállalatai vették át a helyüket, kritikusok szerint tehát lényegében nem sok minden változott. A politikai, gazdasági hatalom és a hadsereg feletti uralom „szentháromsága” pedig biztosítja az elit jövőjét.
Az etnikai alapú szövetségi rendszert is sok kritika éri, ugyanis az főleg a nagyobb népcsoportoknak ad több hatalmat, közülük is leginkább a lakosság negyedét kitevő amharáknak. Kritikusainak egyszer azt mondta ezzel kapcsolatban: „Ha úgy nézünk az etnikai szövetségi rendszerre, hogy az veszélyt hordoz magában, akkor úgy is lesz. De ha úgy nézünk rá, hogy hasznos az egész országra nézve, akkor hasznos is lesz… Egyébként a gazdaság bővülésével és új munkahelyek létrejöttével hamarosan úgyis elveszíti jelentőségét az etnikai hovatartozás.”
Eritrea kiválása rendkívül érzékenyen érintette, hiszen elveszítette az összeköttetését a tengerparttal, és a két ország kapcsolata igen feszült a mai napig.
Konklúzió: ételt diktatúráért?
Zenawi ugyanolyan hirtelen tűnt el, mint amilyen hirtelen és váratlanul az ország elnökévé vált. Brüsszelben, egy kórházban érte a halál, két hónapig szinte semmit sem lehetett tudni az állapotáról…
A róla kialakult képen nagyon sokat fog változtatni az, hogy a hatalomváltás hogyan és milyen következményekkel fog lezajlani. Jelenleg a miniszterelnöki székben a nemrég még külügyminiszter, Haile Mariam Desalegn ül, aki déli származású és talán meg tudja törni az „északiak” uralmát, bár sokak szerint nincs ehhez kellő támogatottsága. Kérdés továbbá, hogy a népcsoportok vagy az elit tagjai között lesz-e küzdelem a hatalomért, és milyen hatással lesz az új vezető személye a régió stabilitására.
Sok kritikát meg lehet Zenawival szemben fogalmazni, sőt jogos kritikákat, de el kell ismerni azt, hogy még mindig szegény, de működőképes országot hagyott hátra, melyben még vannak lehetőségek. Az 1991-et megelőző időszakban nem volt sem fejlődés, sem igazi szabad demokrácia. Azóta legalább van fejlődés…
http://media.economist.com/sites/default/files/imagecache/full-width/images/2012/08/blogs/baobab/20120825_map504.jpg” >
Nehéz lesz hasonló kaliberű utódot találni Forrás: http://www.economist.com/blogs/baobab/2012/08/editors-update
Felhasznált irodalom:
The man who tried to make dictatorship acceptable http://www.economist.com/node/21560904
Meles Zenawi http://www.economist.com/blogs/baobab/2012/08/editors-update
Bye-bye big man http://www.economist.com/node/21560880