Az ország eddig is arra kényszerült, hogy külföldről importáljon élelmiszert, de a száraz időjárás és az eső hiánya miatt idén az előző évhez képest 77%-kal (!!) kevesebb terményt tudtak betakarítani a földekről (a tavalyi szintén rossz termés után), ami a nemzetközi piaci folyamatokkal együtt egyértelműen megmagyarázza az alapélelmiszerek árában történt átlagos 33%-os drágulást. A köles esetében 80%-os, a búza esetében 52%-os termeléscsökkenés volt mérhető, ami összességében azt jelenti, hogy a kis állam saját forrásból szükségleteinek még a 10%-át sem képes fedezni.
És ha azt nézzük, hogy statisztikák szerint Lesotho lakosainak 67%-a szegénynek számít, elképzelhetjük, mit is jelent egy ilyen mértékű drágulás és ezúttal is a gyermekek a leginkább érintettek, a nyugati világban teljesen ismeretlen problémákkal kénytelenek az itteni gyerekek szembesülni. Az ENSZ néhány nappal ezelőtt jelentette be, hogy 38 és fél millió dollárnyi támogatásra van szükség Lesotho 725 ezer – a lakosság egyharmada – rászorulójának megsegítéséhez, mindezt úgy, hogy Afrika-szerte 10 millió felett van az éhínségtől sújtottak száma. Ez az előbb említett 38 milliós összeg kizárólag az igények minimális kielégítésére lenne elegendő (a leginkább szenvedő nagyjából 118 ezer embernek), a kormány szeptemberben 170 millió dollárt kért a 2013. júniusáig tartó periódus átvészelésére, amely a világ és Afrika más részei számára sem kínál biztató jövőképet.
http://www.mindennapiafrika.info/wp-content/uploads/2012/10/lesotho-lonely-horseman.jpg” >
A legrosszabbak Afrikán kívüli államok, Lesothonál is rosszabb helyzetben van Szíria és Jemen, de a Száhel-öv államaiban legalább 19 millió ember érintett valamilyen mértékben az éhínségtől, miközben az élelmiszerek árai folyamatosan emelkednek, idén eddig átlagosan 1.4%-kal nőttek az árak – és ez egy globális adat, egyes afrikai országokban ennek a tízszerese is mérhető volt. A fentebb taglalt adatok egyébként nem segélyszervezetek becslései, augusztusban a lesothoi kormány maga jelentette be ezeket a számokat és kért azonnali nemzetközi segítséget a vészhelyzet kezelésére. Az akkori segítségkérő közleményben a kormány hangsúlyozta, hogy minden erejével azon dolgozik, hogy megtörje végre az ördögi kört és kikerüljenek a segélyek és szegénység csapdájából, ezért több pontból álló programot dolgoztak ki.
Ennek keretében egyrészt Nemzeti Stratégiai Fejlesztési Tervet indítanak, főleg a mezőgazdaságra koncentrálva, szárazságtűrő terményfajták bevezetését indítványozzák és összességében mindent el fognak követni a hasonló szituációk hosszútávú kiküszöbölésére. Ez szépen és jól hangzik, de hasonló kezdeményezések és ígéretek voltak az elmúlt években mindig, a 2007-es tragikus betakarítás és éhínség idején is teljes változtatást ígért a kormány – mégis itt vagyunk megint. Akkor 400 ezer embernek volt szüksége segítségre és akkor is szinte ugyanez volt a forgatókönyv: jöttek a hírek a rossz aratásokról, a növekvő élelmiszerárakról, országos vészhelyzetet jelentettek be, cikkek jöttek Lesotho nehézségeiről, aztán segélyekre volt szükség és ment minden a maga útján tovább.
Persze ez tényleg egy ördögi kör, hiszen a folyamatos küzdelemnek köszönhetően az elmúlt öt évben hozzávetőleg 25%-kal csökkent a megművelt földek aránya is az országban, egyrészt az embereknek már elment a kedvük a termeléstől az állandóan kiszámíthatatlan időjárás miatt, nincs pénz a vetőmagokra, növényvédő szerekre és nincs elegendő munkáskéz sem, a brutális mértékű HIV/AIDS (a lakosság közel 30%-a fertőzött) miatt.