Röviden összefoglalva az elmúlt évtizedben bemutatott “karrierjét”, Ntagandát az ICC még 2002-ben és 2003-ban elkövetett háborús bűnök miatt köröztette már 2008 óta. Akkoriban, Ituriban működő hadúrként gyermekkatonák toborzásához, gyilkosságokhoz és rabszolgaság bűntettéhez volt köze. Ezt követően magasabb szintre lépett és Laurent Nkunda mögött a tuszikért küzdő CNDP második embere lett. Nkunda letartóztatása után (aki egyébként még mindig ruandai házi őrizetben éldegél) 2009-ben az akkorra már omladozó szervezet élére került. Ez egyébként sok CNDP-katona számára fájó pont, mert sokan úgy vélik, hogy Nkunda elfogása mögött igazából a Terminátor magánakciója áll, így ennek pedig a későbbieknek lesz jelentősége a hadúr nagykövetségre vonulásában.
A körözés és múltja ellenére azonban a CNDP integrációs folyamata során Ntaganda komoly pozíciót kapott a kongói hadseregben is, bár ahogy arra már többször rámutattam én is, ez az integráció nem volt túlságosan sikeres és mondhatni az egykori lázadók hadsereget képeztek a hadseregen belül – megtartották hierarchiájukat, nem járultak hozzá egységeik szétbontásához és így tovább. 2012-ig édes élet volt a Kivukban az ex-CNDP számára, különféle illegális üzletekből szép hasznot kaszáltak, míg a kormánnyal kötött egyezségnek megfelelően szabadon grasszálhattak és még hatalom is volt a kezükben. De a 2012-es elnökválasztás változást hozott, az eléggé kérdéses választásokon Kabila megint nyert, de a nemzetközi közösség támogatása elveszni látszott, és annak visszanyerésére több lehetőség kínálkozott. Ezek egyike volt a körözött Ntaganda átadása, ami azért is tűnt a legjobb választásnak, mert ekkorra az egyre hataloméhesebb és kapzsibb Terminátor már a ruandaiak számára is teherré vált – az pedig ebben a régióban egyértelmű, ha sem Ruanda sem a kongóiak nem támogatnak, bajba kerülsz.
Ekkortól már azért ismert a történet, Bosco néhány hű emberével bevette magát Észak-Kivu hegyei közé, majd további katonák csatlakozása után indult el az újabb tuszi mozgalom, az M23, amely ekkorra már Ruanda állítólagos támogatását is élvezte, a Ntagandával való szembenállás ellenére is. A nemzetközi közösség csak Goma eleste után érezte meg igazán az újabb komoly háború lehetőségének súlyát, így néhány hét alatt össze is hoztak egy megegyezést az ENSZ közvetítésével, így a komoly gond elhárulni látszott. Ám az M23 csoportján belül korábban elkezdődött törés tovább mélyült, a mozgalmat ekkor vezető és Nkundához közel álló Sultani Makenga valamint Ntaganda (illetve Runiga) között, hiszen míg előbbi már befejezte volna a harcot és az integráció mellett tette le a voksát, utóbbi kitartott a lázadás folytatása mellett.
Mivel azonban az M23 számára létfontosságú volt Ruanda támogatása, Kigali pedig Makenga mellett tette le voksát – főként azért, hogy előbb befejeződjön a Kongói DK és Ruanda érdekeit is egyaránt sértő háborúskodás -, Ntagandának nem sok esélye maradt: ha tovább harcol, Makenga és az M23 vagy a kongói regulárisok vagy a ruandaiak előbb-utóbb megölik, a reintegrációra nincs esélye, Ruanda pedig nem fogadja be. Így előre egyeztetve Kigalival és az Egyesült Államokkal, a Terminátor átlépte a határt úgy nagyjából 500 hű harcosával, ahol egy ruandai katonai osztag várta és jutatta el a nagykövetségre – az egyik verzió, szerint, a másik szerint, egymaga, családja segítségével titokban jutott el a diplomáciai képviseletre. Nagyjából ennyi összefoglalóan a történet, de valószínűleg sokakban vannak még nyitott kérdések, úgyhogy párat megpróbálok körüljárni a következőkben.
Az első ilyen kérdés, hogy ha fel akarta magát adni, miért ilyen komplikált utat választott? Miért nem sétált be szimplán egy kongói nemzetközi bázisra, vagy miért nem Ruanda adta át az ICC-nek? A háttérben valószínűleg az az ok húzódik meg, hogy Ruanda nem ismeri el az ICC fennhatóságát (mondjuk az USA sem írta alá a szervezetet létrehozó egyezményt, de ők legalább támogatják a létezését), plusz nem akart Nkunda mellett egy újabb terhet a vállára venni, mint házi őrizetben tengődő háborús bűnös. Újabb kérdés, ami felmerülhet a téma iránt érdeklődőkben, hogy mi várható most akkor M23 fronton? Ntaganda távozásával Makenga pozíciója és a szervezet stabilitása jelentősen javulhat és mivel így jogilag már csak elfogadható elemek ülnek a vezetésben, nagyobb reményekkel vághatnak neki a következő tárgyalási fordulóknak Kampalában – más kérdés, hogy a jelenlegi javaslatok nem túl kecsegtetőek a láazdókra nézve.
Akárhogy is, jelenleg még mindig nincs végleges megegyezés, tehát a konfliktus ismét fellángolhat bármikor, bár miután Ruanda az M23-al szemben tanúsított hozzáállásának is köszönhetően elkezdte visszakapni korábban felfüggesztett segélyeit, ez arra ösztönözheti Kigalit, hogy ne próbáljon életben tartani egy ilyen harcot. Ezen a héten aztán megkezdődik majd Ntaganda első meghallgatása, és nagyjából 5-6 hónap múlva a tárgyalás is elkezdődhet, de az eddigi tapasztalatok alapján évekbe telhet, mire ez a folyamat végetér. Ezzel pedig az ICC kongói fókusza átválthat Sylvestre Mudacumurára, a Ruandai Demokratikus Felszabadítási Erők parancsnokára illetve az Úr Ellenállási Hadseregének vezetőire.