Hamuban sült pogácsa és a kamera csodája – malawi történetek

Nagyon alacsony arrafelé az orvosi ellátás színvonala, még mindig előfordul, hogy ráolvasással, kuruzslással próbálnak komolyabb betegségeket is meggyógyítani. A magyar orvosoknak így nincs könnyű dolguk. Lementünk például a malawi-mozambiki határra, úttalan utakon,  aztán megérkeztünk egy olyan helyre, ahol se telefon, se áram nem volt – meséli a műsorvezető. Itt úgy működött a misszió, hogy egy nyílt területen a betonra pakolták a holmijukat az orvosok, majd a több ezres tömeg sorba állt és várta, hogy jöjjön a segítség. Mert sok száz kilométerre jobbra-balra nem volt egyetlen orvos sem, és gyógyszerhez sem tudtak hozzájutni. Össze is kaptak, ki részesüljön abban az áldásban, hogy a magyar orvosok meggyógyítják őket.

Az alapoknál kell elkezdeni, sok embernek még azt is el kell magyarázni, amit annak idején már Semmelweis Ignác felfedezett, hogy kezet kell mosni, és akkor nem lesz fertőzés. Bizony még arra is sor került, hogy bemutató tornát tartson az egyik orvos, mert az kellett az ízületi bántalmak elmúlásához az egyik betegnél.

Ezek a missziók nagyon sokat segítenek a helyieknek, egészen egyszerűen nagyon sokan meghalnának a beavatkozás nélkül. Pedig néha csak rutinműtét, vagy gyógyszer az, ami kell.

Malawi egyébként az egyenlítői Afrika érintetlen gyöngyszeme,

gyönyörű esőerdőkkel, hegyvidékekkel, de nagyobbik része szavannás terület. Fantasztikus természeti látványosságok vannak, a Malawi-tó a leghíresebb, ez az afrikai földrész harmadik legnagyobb és második legmélyebb tava, és az élővilága egyedülálló. Jönnek ide turisták is, mi például olyan lodge-ban laktunk, amelytől 30 méterre már láthattuk a vízilovakat lubickolni, meg a krokodilokat – mondja Kiss Róbert Richard. A szafari nem olyan, mint Kenyában: egy csónakba beszálltunk, és közel-távol nem volt másik turista. Láttuk, hogy az elefántcsorda ott szambázik szépen a folyó szélén, rengeteg egzotikus állat volt, elképesztő a malawi nemzeti park élővilága, csodákat lehet látni, zavartalanul.

Három évszakot különböztetnek meg arrafelé, május és augusztus között viszonylag hűvös van, augusztustól novemberig meg hőség. Ilyenkor november közepén-végén pedig megjön az esős évszak, ami egészen áprilisig tart, komoly csapadékkal.

Az egyik településen, a világ végén az is előfordult, hogy amikor elővette a mobiltelefont az újságíró, és elkezdett fotózni, szinte megijedtek a helyiek. Míg Észak-Afrikában vagy Kenyában sok helyütt pénzt kérnek azért az emberek, hogy lefényképezhessék őket, itt még óriási attrakció ez. Örültek, pózoltak, öten-tízen-húszan odaálltak, és utána megnézték magukat. Kiderült: ez azért van, mert nem látták még a tükörképüket. A faluban nem volt tükör, csak a folyó vízében pillanthatták meg korábban az arcukat, és óriási újdonság volt nekik, hogy láthatták, hogyan néznek ki ők maguk. Fura, izgalmas. érdekes és megható volt – mondja Kiss Róbert Richard.

Aki szerint

Afrikának ezen a részén még igazi, adrenalinnövelő utazásokat tehetünk.

Olyanokat, amire komolyan fel kell készülni. A magyar orvosmissziók működésének sok helyén nem volt víz – vinni kellett, hisz félnapi járóföldre volt a legközelebbi kút. Fel kellett szerelkezni arra is, hogy elektromos áram sincs, mindent jó előre fel kellett tölteni. Végiggondolni, hogy élelmet mit, hogyan, mennyit visznek. Igazából ettől izgalmas az egész. Az autókat alaposan át kell nézni, mert nincs fél kilométerre egy autószerelő műhely. És ha mindezt előkészítették, odébb állhattak, és máshol folytathatta az orvosmisszió a tevékenységet.

Persze azért Malawiban vannak már izgalmas, fejlett helyek, olyanok, ahol már nyugodtan bemehetünk mondjuk az éjszakai bárba. Voltunk is egy ilyenben, megdöbbentő volt – meséli a műsorvezető. Mintha a hetvenes években rekedtünk volna, nagyjából olyan stílusú zenegép. Üres terem, bal oldalon még lógtak a ruhák, ihatatlan italokat kínáltak. A hely csak arról szól, hogy jó sok ember együtt mulasson.

A legfontosabb étel a kukoricakása, a nszima. Lényegében mindig ez van az asztalon, de vannak izgalmas, idényjellegű ételek, mint például a szöcske – íze, mint a ropogós csirkebőré és tele van fehérjével. Még a kisebb kígyókat is megeszik. A helyiek értékelik az ízeket. Voltam egy magyar napok elnevezésű rendezvényen, Blantyre, a legnagyobb város egyik iskolájában – mondja az újságíró. Gulyást főztünk, meg pogácsát is kaptak a helybeliek. No meg Túró Rudit. Olyan óriási sor volt, hogy hihetetlen. Maga a pogácsakészítés (ott a helyszínen sütötte dr. Jakkel Anna kecskeméti háziorvos) nem ment könnyen. Sütés közben leállt az áramszolgáltatás, a gyönyörűen megkelt tészta kárba veszett volna, ha nincs a helyi módszer: három követ összerakunk háromszögben, közepére felhelyezzük a tűzrakó helyet. Alá faszenet lehetett rakni, és már készülhetett is a tényleg hamuban sült pogácsa.

A helyiek nagyon nyitottak – sokan érzik úgy az európaiak közül, hogy nagyon komoly potenciál van ebben. Balogh Sándort, az orvosmissziókat szervező AHU elnökét idézte Kiss Róbert Richard, aki többször hangsúlyozta, hogy a közép- és kelet-európai országoknak is nagyon komolyak a lehetőségeik Afrikában. Már csak azért is, mert a földrész országai komoly fejlődés előtt állnak. Vasútépítések, útépítések, infrastrukturális beruházások kezdődtek és kezdődnek a közeljövőben. A kínaiak a kontinens nagyon sok területén jelen vannak, Malawiban pedig a japánok nagyon erősek. De jelen vagyunk mi is, a Magyar Kereskedelmi és Kulturális Központ, a HTCC jóvoltából már ott is vannak magyar befektetők.

Fotó: Kiss Róbert Richard