Bálnahalál az egyiptomi sivatagban – mit rejt a Bálnák Völgye?

Van egy varázslatos vidék Egyiptomban, nem is olyan messze Kairótól. A Vádi el-Hitán, a Bálnák Völgye. Igen, a bálnáké és igen, a sivatagban. Több tízezer évvel ezelőtt ugyanis még tenger hullámzott itt. Ennek a nyoma érhető tetten a világörökségi völgyben.

A Vádi el-Hitánba Kairóból Byoumon keresztül vezet az út. A név az ősi egyiptomi nyelv örököse, a kopt szerint annyit tesz, hogy “tó”. És ez a tó Fajjúmban, a Kairótól alig másfél órára fekvő oázisban van. Ez ismert célpontja a Kairóból egy hétvégére (vagy akár egy napra) kiszakadni vágyóknak. Romlatlan természettel, gazdag kultúrával. Lovaglástól a sivatagi szafariig, a homokszörftől a madárlesig, a felukkázástól (ősi egyiptomi egyárbocos vitorláson utazástól) az agyagozásig sok mindent lehet itt csinálni. Az első agyagműhelyt svájciak alapították még a múlt században, azóta is a csodájára járnak Egyiptomban. A csodálatos tájban rengeteg itt honos és költöző madarat láthatunk. Meg mást is. Sólymokat, sasokat, fehér gazellákat, rókákat, és a Vádi Rajan nemzeti park sok más lakóját.

Fajjúm tökéletes úti cél a túrázóknak és a kempingezőknek. Karnyújtásnyira van a Vádi el-Hitán, az UNESCO világörökségi listáján szereplő Bálnák völgye, ahol rengeteg fosszília és csontváz emlékeztet azokra az időkre, amikor a terület még a Tétisz-tenger feneke volt. Köztük egy 18 méteres is. Nappal adrenalinnövelő kirándulásokat tehetünk a sivatagban, éjjel pedig tábortüzet gyújthatunk. Annyi sivatagi csillag alatt, amennyit a városokban még csak álmodni sem tudunk.

A történelem szerelmeseinek Fajjúm valóságos kincsesláda. Időgép. A fáraókortól a görög-római időkön át a kopt és iszlám Egyiptomig minden korszak emlékeit megtekinthetjük. Itt van például III. Amenemhat piramisegyüttese a Krisztus előtti 19. századból, Karanis (Kom Osim), az egyik legnagyobb görög-római város többé-kevésbé megmaradt két temploma, római fürdője és múzeuma sok-sok agyagedénnyel és ékszerrel.

Jóllehet az utazás elsősorban a lelket és az elmét táplálja, nem érdemes megfeledkezni a testről sem. Fajjúm keleti ételei, a kacsától vagy a galambtól a többnyire fekete mézzel, vagyis melasszal fogyasztott fetírig (egyiptomi palacsinta) is ott vannak az okok között, amiért sokan szeretik Fajjúmot.

Fajjúm tökéletes úti cél a túrázóknak és a kempingezőknek. Nappal adrenalinnövelő kirándulásokat tehetünk a sivatagban, éjjel pedig tábortüzet gyújthatunk. Annyi sivatagi csillag alatt, amennyit a városokban még csak álmodni sem tudunk.

Karnyújtásnyira van a Vádi el-Hitán, az UNESCO világörökségi listáján szereplő Bálnák völgye, ahol rengeteg fosszília és csontváz emlékeztet azokra az időkre, amikor a terület még a Tétisz-tenger feneke volt. Olajoshordókkal és óriási kövekkel jelölt csapás vezet a homoktengerben a 25 négyzetkilométeres bálnák völgyéhez a Fajjúm oázisból. Csak négykerék-meghajtású autóval lehet eljutni ide, és ezen nem is szándékoznak változtatni: így próbálják megőrizni a kiemelt természetvédelmi terület érintetlenségét. Sikerrel. Évente ezernél több turista nem téved erre, többségük külföldi.

Egyórás vezetés után változik a táj: bizarr sziklák között haladunk, míg egyszer csak megérkezünk valami Isten háta mögötti civilizációba. Takaros fehér agyagházak, mosdó, jegyárusító iroda, kávézó. Ez az UNESCO által kialakított világörökségi helyszín bejárata. Napellenzők alatt táblák, rajtuk minden, amit tudnunk kell az előttünk álló néhány órás túrához. A legfontosabb: vigyünk vizet, és ne térjünk le a kijelölt ösvényekről.

A 40 millió év előtti Tétisz tengerben vagyunk, a déli part közelében. A tengerfenéken hatalmas sziklák között mászkálunk. Kihalt a táj, sehol egy ember. A csend mindent beborít, csak a szél süvít néha. Körülöttünk sok méter magas kövek és homok. Kavicsokkal kijelölt utak vezetnek sok tízmillió évvel ezelőtt élt állatok maradványaihoz. A bálnák, cápák, krokodilok, teknősök, halak, tengeri tehenek mellett megkövesedett mangroveerdő és korallok.

Az öt különböző bálnafajta csontvázai (egyikük 20 méter hosszú) úgy fekszenek a homokban, ahogy az állatok annak idején meghaltak. Egyes fajták kinyújtózva, míg mások embrionális állapotba kucorodva. A pihenőhelyeken hatalmas táblák írják le, milyen volt a tenger, amely egykor itt hullámzott, milyenek voltak az állatok, amelyek benne éltek és amelyeknek a maradványait éppen most bámuljuk.

A bálnacsontvázakat a szél kezdte el kiásni, valamikor az 1800-as években. Legalábbis tudósok akkoriban vetődtek először erre, de a nehezen megközelíthető helyen csak lassan ment a kutatás. Egészen a 20. század utolsó negyedéig, amikor is egy amerikai peleontológus, egy hiányzó evoluciós láncszemet kutatva el nem kezdte szisztematikusan feltárni a helyet. Gingerich professzor és csapata azóta több mint ezer csontvázat talált.

A történelmi idők előtti állatokat a homok és a száraz hőség annyira konzerválta, hogy némelyiknél még a gyomortartalom is érintetlen maradt. A rekonstrukcióból kiderült:az itt talált bálnáknak még lábuk volt. Földi emlősök voltak valamikor, de a klímaváltozás miatt a tengerbe költöztek, és lábuk fokozatosan uszonnyá alakult, ahogy egyre mélyebb vizekbe húzódtak. Megszámlálhatatlanul sok maradvány van a völgyben, már csak a legizgalmasabbakat ássák ki, a többinek csak a helyét jelölik meg. Arra, hogy miért zsúfolódott össze ilyen sok állat ezen a helyen, két teória van. Az egyik szerint a bálnák itt húzódtak ki a partra pihenni, a másik szerint pedig ebben az öbölben hozták világra és nevelték a kicsinyeiket. 37 millió évvel ezelőtt aztán eltűntek mind.

A víz kiszáradt, a tengerfenékből sivatag lett, a szél homokba temette a csontokat. A földkéreg mozgásai összenyomták Indiát Ázsiával, kitüremkedett a Himalája. Afrikában az első előemberek két lábra álltak. A fáraók megépíttették a piramisokat, Róma felemelkedett és lehanyatlott, és mindeközben a szél szépen elkezdte napvilágra hozni azokat a csontvázakat, amelyeket korábban betemetett. A munkát most a tudósok fejezik be. Akik most is találnak eddig ismeretlen őshalakat. Két évvel ezelőtt a Qarmoutus Hitanensis-re bukkantak rá, ez egyfajta tengeri harcsa volt. 2015 nyarán pedig olyan fosszíliát találtak, amely egy bálnáé volt egy másik bálna testében, a két bálnát pedig egy cápa maradványa zárta magába.